Azt eddig is lehetett sejteni, hogy nem áll fényesen a helyzet, de a korábbi becslések alapján ez a szám olyan 20-40 százalék közöttre volt saccolva. Utóbbit korábbi műholdképek alapján készült felmérések alapján lőtték be, de ahogy a The Guardian cikke is kiemeli, hiába a több évtizede történő természetvédelem, csak az utóbbi időben kezdődött meg a pontos feltérképezés a vadonról.
A már említett 20-40 százalékot az új kutatás azzal cáfolta, hogy a műholdképek alapján az őshonos állatok már nem vagy csak minimális számban élnek az eredeti élőhelyükön, ami már nem elég, hogy fenntartsák az eredeti ökoszisztémát.
Most a a Cambridge-ben működő Key Biodiversity Areas (KBA) Secretariat kutatócsoportja szigorúbban határozta meg a sértetlen ökológiai közösség jelentését: az élőlények egykoron ismert természetes számát és arányát kell alapul venni. Ezen kívül összevetették az emberi által elpusztított természeti területeket és azoknak a területeknek a térképét, ahonnan eltűntek az őshonos állatfajok – a fennmaradó kevéske (3%) területet sorolták be az érintetlenek közé. Az „eredeti állapotot" időszámítás szerint 1500-ban jelölték ki.
A 3% egyébként az Amazonas környékén keresendő, illetve Kongó területén található esőerdőkben. Kelet-Szibéria, Észak-Kanada erdei és tundrái és a Szahara is érintetlen egyes részeken.
Érdekesség, hogy Ausztráliában nincs már ilyen terület.
Hozzá kell tenni, hogy sok szakember kritizálta ezt a módszert, mert nem vették figyelembe például a globális felmelegedés hatásait, amely szintén befolyásolta a fajok előfordulását – ennek viszont fő okozója szintén az ember.
A kutatás vezetője, Dr. Andrew Plumptre azonban bizakodó: szerinte megfelelő intézkedésekkel (például visszatelepítések) javítható a drasztikus arány.
