erdőtűz

A kutatóknak sikerült lenyomozni a Walesből és Lengyelországból származó 430 millió éves faszénlelőhelyeknek köszönhetően a valaha észlelt legrégebbi erdőtüzeket – az eredmények értékes betekintést nyújtanak abba, hogy milyen volt az élet a Földön a szilur korszakban.


Akkoriban a növényi élet szaporodása nagymértékben függött a víztől, és valószínűleg nem is jelentek meg olyan régiókban, ahol a környezet az év többségében száraz volt. A Geology folyóiratban megjelent tanulmányban tárgyalt erdőtüzek eszerint nagyon alacsony növényzetet égethettek el – elvétve egy-egy térdig vagy derékig érő növény is felégett volna.

Úgy tűnik, hogy az évmillió évekkel ezelőtti tüzekre vonatkozó bizonyítékok szorosan egybeesnek a legkorábbi szárazföldi növényi makrokövületekre vonatkozó bizonyítékaival.

Tehát amint van tüzelőanyag, legalábbis növényi makrofosszíliák formájában, nagyjából azonnal van erdőtűz is

– magyarázta a tanulmány egyik szerzője, Ian Glasspool paleobotanikus.

Az erdőtüzek létezéséhez tüzelőanyagra (növényekre), gyújtóforrásra (ami itt villámcsapás lehetett) és elegendő oxigénre van szükség az égéshez.

Az, hogy a tüzek képesek voltak terjedni, és faszénlerakódásokat hagyni, arra utal, hogy a Föld légkörének oxigénszintje legalább 16 százalékos volt – mondják a kutatók.

Ma ez a szint egyébként 21 százalékos, de a Föld, és annak légköre azóta drámaian megváltozott. Az elemzések alapján a kutatócsoport viszont úgy véli, hogy 430 millió évvel ezelőtt a légköri oxigénszint szintén elérhette a 21 százalékot is, de még magasabb is lehetett.

Mindez kifejezetten hasznos információ a paleontológusok számára. A megnövekedett növényi élet és a fotoszintézis nagyobb mértékben járult volna hozzá az oxigénkörforgáshoz az említett erdőtüzek idején, és az oxigénkörforgás időbeli részleteinek ismerete pontosabb képet ad a tudósoknak arról, hogyan alakulhatott ki az élet a Földön.

A sziluri tájnak elegendő növényzettel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy az erdőtüzek elterjedhessenek, illetve hogy az erdőtüzek nyomot hagyjanak maguk után. Azokban az időpontokban, amelyekből mi mintavételeket vettünk, elegendő biomassza volt ahhoz, hogy az erdőtüzekről olyan ismereteket kapjunk, amelyeket azonosítani tudunk, és amelyek segítségével pontosan meghatározhatjuk a növényzetet és annak fejlődését az időben.

– mondta Robert Gastaldo paleontológus.

A mai Európát alkotó táj több százmillió évvel ezelőtt egészen másképp nézett ki. Az a két helyszín, amelyet a kutatók az elemzéshez használtak, az ősi Avalonia és Baltica mikrokontinensen lehetett abban az időben, amikor az erdőtüzek tomboltak.

Az erdőtüzek jelentősen hozzájárulhatnak a szén és a foszfor körforgásához, valamint az üledék mozgásához a Föld felszínén. A mostani felfedezés minden bizonnyal segít jobban megérteni a jelenséget – 10 millió évvel megdöntve a legrégebbi feljegyzett erdőtüzek korábbi rekordját – , és rávilágít arra is, hogy az erdőtüzek részletes kutatása milyen fontos lehet a Föld történetének feltérképezésében.

(ScienceAlert)

A figyelmetekbe ajánljuk