Gyakrabban felmerül a gondolat, mint gondolnánk.
Évtizedek óta tudjuk, hogy a Vénusz felszíne tűzforró és az életre alkalmatlan. Számos kutatás megerősítette, hogy egykor a Földéhöz hasonló, élettel teli körülmények uralkodtak itt, de a felhalmozódó mérges gázok és az üvegházhatás miatt mára pokoli hellyé vált a bolygó.
Hiába a majd 500 Celsius fok és a Földhöz képest 92-szer magasabb nyomás a bolygón, évről évre eljátszanak a kutatók a gondolattal, hogyan lehetne életet kialakítani rajta.
A gondolattal 1967-ben kezdtett el komolyabban foglalkozni Harold Morowitz biofizikus és Carl Sagan csillagász. Később már több tudós is felvetette, hogy a Vénusz atmoszférája alkalmas lehet az emberi életre. Ezt pontosította a Vénuszhoz küldött űrszonda is, ami azt mutatta, hogy a légkör alsó és középső rétegében hőmérsékleti és nyomásviszonyok nem zárják ki a mikrobiális élet lehetőségét.
Most éppen Sara Seager csillagász fejtegette tanulmányában, hogy ha van is élet a Vénuszon, az egyedül a felszín feletti kénsavas felhőképződményekben lehet cseppfolyós formában. Ezzel a gondolattal egyébként nem csak ő kacérkodott. A NASA külön terveket is készített egy, a Vénusz felett lebegő felhővárosra.
A tervei szerint 30 kilométer magasban lebegnének a járművek, ahol már valóban hasonlóak a körülmények a Föld felszínéhez. Értsd: 75 fokos lenne a hőmérséklet és még mindig szinte belélegezhetetlen a levegő, de már oxigén lenne a légkörben. Még mindig ezek a legélhetőbb körülmények a ma ismert tudásunk szerint az űrben, nem véletlenül lehetett a Föld „ikertestvére" a Vénusz.
Ráadásul a Marsnál is jóval közelebb van, csupán 38 millió kilométerre, de kérdés, hogy mennyi értelme lenne egy élhetetlen bolygó felett lebegni élhetetlen levegőben. Ha választani kellene, jobban hangzik Elon Musk terve a Marsra utazásról.
Mindenesetre úgy néz ki, a NASA 2026-ban indítja a Veritas névre keresztelt misszióját a Vénusz és felhőinek tanulmányozására.
(cnet)
