Budapest csodálatos hely, nem véletlenül választják meg a különböző turisztikai oldalak évről évre az egyik legszebb európai városnak. Egy látogatás, és az életvitelszerű lét között azonban mély a szakadék. Hogy pontosan mennyire? Erről kérdeztünk meg pár vidéki, mára azonban már önmagukat fővárosiként aposztrofáló budapestit.


Magyarország legnagyobb városát nem csak a külföldiek szerint veszi körbe valamiféle csodálatos és egyben félelmetes bűvkör. Az ország különböző részeiről Budapestre érkezni szinte olyan érzés, mintha külföldön lennénk.

Persze ez nem meglepetés: országunkban nincs még egy olyan város, amelynek népessége, valamint népsűrűsége akár csak a közelébe érne a főváros számadatainak: agglomerációkkal együtt közel kétmillióan élnek Budapesten, az egy négyzetkilométerre jutó emberek száma pedig 3350 fő.

Csak hogy pontosan értsük, mennyire kiugró ez a szám, az ország három legnagyobb vidéki városának, Debrecennek, Szegednek és Miskolcnak az összenépessége sem képes elérni Budapest lakosságának felét – körülbelül 517 ezer fő –, valamint a három város legnagyobb népsűrűségével rendelkező tagja, Miskolc népsűrűsége is csak kicsivel lépi át a hatszázötvenet.

A magyar sors különös fintora ráadásul, hogy a főváros szinte mértaniközépként, az ország egyetlen igazi európai nagyvárosaként emelkedik ki országunkban.

Emiatt talán nem is annyira meglepő, hogy a külföldi példákkal ellentétben, az egyetemre készülő fiatalok között a vidéki felsőoktatási intézmények nem annyira népszerűek, mint a budapestiek.

Az Eduline adatai szerint, a diákok 2017-es, TOP10-es népszerűségi listáján az első kilenc helyet valamelyik fővárosi egyetem kara foglalta el. Egy évvel korábban, a felsőoktatásba bekerülő hallgatóknak 57%-a tanult budapesti egyetemen, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy tíz egyetemistából hat döntött a főváros mellett, és jutott is be sikeresen valamelyik egyetemre.

Minden vidékről érkezett diáknak azonban viszonylag rövid időn belül rá kell jönnie, hogy rózsaszín felhőben úszó várakozásaik nem mindig alakulnak pontosan úgy, ahogy azt előre eltervezték. A bulik, éttermek, külföldi barátok mellett az élet drágább elég, ha csak az albérletárakra gondolunk. A főváros tömegéből pedig sokkal nehezebb kitűnni. Itt válik külön a turistalét a fővárosi léttől.

A cikkünkben megszólaló emberek is nagy álmokkal érkeztek Budapestre öt, hat esetleg 10 évvel ezelőtt. Rajongásuk a főváros felé nem szűnt meg, valamennyien úgy érzik azonban, hogy ma már másképp tekintenek a városra.

Az ember hamar megszokja, hogy alig két centire sétálnak el mellette

Unsplash/Petr Sevcovic

„Azt reméltem, sokkal többet látok majd a világból"

– mondta Márk (26), aki az érettségit követően, tanulmányai miatt költözött Budapestre. Egy olyan kisvárosból érkezett , ahol mindenki ismert mindenkit, szórakozásra pedig egyáltalán nem volt lehetősége. Úgy gondolta, hogy „Pesten pörög az élet", így hétköznapjai tele lesznek majd programokkal és látnivalókkal. Bár számításai valamennyire bejöttek – az első egy-két év valóban izgalmas volt –, mostanra viszont már megszokottá vált számára a légkör.

„Emlékszem, mennyire furcsa volt, hogy akár még este 10 órakor is lemehettem a boltba, mára viszont már az a furcsa, hogy vidéken ez nem így működik. De az is különös, hogy mennyire megszokja az ember, hogy alig két centire sétálnak el mellette az utcán."

Barátkozz "őspestivel"!

Márk szerint a legjobb tanács, amit adhat a költözés előtt álló fiatalok számára, hogy minél előbb barátkozzanak össze egy „őspestivel", aki segíthet az eligazodásban.

Tamás (25) szintén tanulmányai miatt költözött Budapestre, de őt Márkkal ellentétben inkább az motiválta, hogy tudta, a későbbiekben több és jobb lehetőségei lesznek munkavállalás szempontjából. Úgy érzi, céljait elérte. Gyakornokból hamar menedzser lett, a diploma megszerzése után pedig szinte azonnal megkeresték egy cégtől, hogy náluk folytassa a jövőjét. Persze minden jó mellett ő is megtapasztalta, hogy a fővárosi lét néha nehéz:

„Lesznek kisebb, és természetesen nagyobb akadályok is, amelyek mind megingathatják az embert, de fontos, hogy ezekre próbáljunk ne problémaként tekinteni."

Mindennek nézzünk nagyon utána, és ne hagyjuk, hogy hülyét csináljanak belőlünk

123fr

Kinga (32) már gyerekként is tudta, hogy számára Budapest a jövő. Úgy érzi, mostanra teljesültek álmai, tanácsokat viszont senkinek nem szeret osztogatni a fővárossal kapcsolatban, mivel azt gondolja, minden attól függ, milyen csomaggal a hátunkon érkezünk meg. Egy dologra viszont mindenképp figyeljünk szerinte:

„Mindennek nézzünk nagyon utána, és ne hagyjuk, hogy hülyét csináljanak belőlünk."

Bálint (27) öt évvel ezelőtt költözött a fővárosban, többi alanyunkkal ellentétben már végzett egyetemistaként. Számára az indulólökést szexualitása adta meg.

„Szerettem volna önállósodni, úgy éreztem, kicsi már számomra a szülővárosom. Meg persze melegként szinte lehetetlen a vidéki élet. Tudtam, ha egyszer párt szeretnék magamnak találni, muszáj Budapestre költöznöm, ha tetszik, ha nem"

– fejtette ki, majd hozzátette, hogy tengernyi lehetőségre és kalandra számított, ám ezeknek csak egy része vált valósággá. Nap végén úgy érzi, jó döntést hozott, amikor Budapestre költözött, hiszen ennek segítségével kiismerte saját korlátait, de azt is hozzátette, hogy a költözés óta sokkal jobban értékeli saját szülővárosát.

Rengeteg a lehetőség, de nagyon sokan is vagyunk ezekre 

Laci (29) már az alapképzést elvégezve, mesterszakos tanulmányai miatt döntött úgy, hogy budapesti lesz.

„Emellett persze az is vonzott, hogy sokkal több lehetőséget kínál ez a város kulturális és szórakozási szempontból, valamint az én szakmámban a munkaerőpiacon is jobban lehet itt érvényesülni"

– mondta Laci, aki szerencsésnek érzi magát, hiszen sikerült minden maga elé kitűzött célt idő előtt teljesítenie. A várost még most is imádja, de már azzal is tisztában van, hogy a költözést követő pezsgésbe, folyamatos bulikba hamar bele lehet unni.

„Ez egy nagyon jó és élhető város, de nem lehet az várni tőle, hogy majd egyszerre megold minden problémát. Rengeteg lehetőséget kínál, de nagyon sokan is vagyunk ezekre a lehetőségekre, úgyhogy szemfülesnek és türelmesnek kell lenni, és minden alkalmat meg kell ragadni."

Friss

Közel 400 éves hadihajó roncsait találták meg a dán partoknál

Az ország Viking Hajómúzeum szakértői szerint a hajó az a Delmenhorsté lehet, ami 1644 októberében, tengeri csata közben süllyedt el.
TOVÁBB OLVASOM ÖSSZEOMLÁS

A figyelmetekbe ajánljuk