Érdekes kérdés a zenével kapcsolatosan az, hogy hogyan úszta meg a természetes kiválasztódást, és mi az előnye annak az embernek, aki foglalkozik a zenével, azzal szemben, aki nem. A zene Steven Pinker szerint ugyanis nem adaptív vagy praktikus számunkra.
A zene lehet, hogy nem praktikus, de jutalmazó ereje van. Ez nem olyasmi, mint az evés, ami a túlélésben segít. Ugyanilyen a cukor iránti magas igényünk, ami már nem adaptív (evolúciósan megszaladt), vagy a heroinfüggőség is.
Ha a zenének nincs túlélési értéke, akkor a zenét kedvelők tulajdonképpen hátrányban vannak. Amennyiben csak a biológiai részét tekintjük: evolúciósan nem előnyös időt és pénzt költeni zenére, mert nem segíti a túlélést vagy a gének továbbadását. A zenekedvelők akkor vajon mért nem kezdtek el kihalni?
Ahogyan a páva farktolla sem segíti őt a túlélésben, de a párválasztásban annál inkább, a zene is lehet egyfajta párhívás Darwin szerint. Noha a férfiak szoktak szerenádot adni, a madarakkal ellentétben az embereknél ez fordítva is lehetséges.
Honnan ered a zene? A génekhez kötött zenei affinitás nincs még bizonyítva, de archeológiai bizonyítékunk akad. Az egyik legrégebbi hangszer, amit találtak egy 43,000- 82,000 éves fuvola.
A talált fuvolát a neandervölgyiek készíthették, tehát nem is homo sapiensi, hanem az egész homo fajra kiterjed a zenei viselkedés.
Ha megnézzük a különböző kultúrák zenei viselkedését, óriási eltéréseket fedezhetünk fel. A mekranoti indiánok például az amazonasi esőerdőkből napi szinten énekelnek. Ehhez a férfiaknak és nőknek is különböző rítusok, mozgások társulnak.
Az Egyesült Államokban a szórakoztatóiparban a zene a legnépszerűbb. A zeneipar nagyobb, mint a gyógyszeripar, többet költenek zenére, mint gyógyszerre.
Az antropológusok szerint a nyelv úgy alakulhatott ki, mint a zene, a szociális kötődést segítve.
Dunbar elméletében a primáták között a tisztálkodás a kohéziót segíti, ha két állat együtt tisztálkodik, az a kettejük közti kapcsolatot erősíti. Mivel egy embercsoport 150 főt tett ki, a nyelv lépett a tisztálkodás, mint kommunikáció helyére.
Az éneklés hangosabb, mint a beszéd, így többen is becsatlakozhattak, míg beszédnél 3-4-en beszélgetnek, 6 főnél általában kettéoszlik már a csoport. A közös éneklés erősíti a nagyobb csoport kohézióját, összehangoltságát.
A zenehallgatás csökkenti a tesztoszteronszintet, ami kevesebb konfliktushoz vezet.
Walter Freeman neuropszichológus szerint az oxitocin nem csak az anyai tejkiválasztásnál jelenik meg, szülés közben, orgazmuskor, transz állapotban, zenehallgatásnál is felszabadulhat.
Az oxitocin a kötődést segíti, ezért nem csoda, ha a szerelmesek zenét hallgatnak, vagy az egyházi szertartáson is együtt énekelnek.
A zene emellett segít a rossz hangulat, szorongás csökkentésében is.
A zene tehát erősítheti a szociális kapcsolatainkat, csökkentve a konfliktust, de a kötődésre és a megküzdésre is kedvező hatással bír.
Forrás: Huron, D. (2001). Is music an evolutionary adaptation?. Annals of the New York Academy of sciences, 930(1), 43-61.
