Jai Paul korunk egyik legnagyobb popsztárjává válhatott volna, de egy szerencsétlenség miatt évekre eltűnt a nyilvánosság elől. Kultusza viszont ez alatt a hét év alatt nemhogy kopott volna, egyre csak nőtt.
Az indiai felmenőkkel rendelkező londoni Jai Paul még 2007-ben töltötte fel MySpace oldalára BTSTU című dalának demoját. Három éven keresztül nem igazán kapott figyelmet, aztán 2010-ben váratlanul elkezdték felkapni a számot a menő zenei blogok, valóságos sztárt csinálva a srácból.
A sztárság kapujában volt
A nagy kiadók közt igazi verseny folyt, hogy melyikőjüknek sikerül leszerződtetnie, végül a nagy múltú brit kiadóval, az XL Recordings-zal szerződött le, amely olyan előadókat tudhat soraiban, mint Adele, a Radiohead vagy éppen Jack White.
2011-re Pault egy hároméves dal alapján gyakorlatilag kikiáltották a popzene jövőjének. Miután kiadta a BTSTU végső verzióját, még abban az évben hangmintázta a számot Drake a Dreams Money Can Buy című dalához és Beyoncé az End Of Time című dalához.
2012-ben aztán feltöltött egy újabb demót a Soundcloud oldalára Jasmine címmel, ami szintén nagyon jó kritikai elismerést kapott. Abban az évben pedig az OutKast egyik felének, Big Boinak a szólólemezén is felbukkant vendégelőadóként és producerként.
Két számmal örökre nyomot hagyott a popzenén
Gyakorlatilag minden adott volt hozzá, hogy bemutatkozólemezével korunk egyik legnagyobb popsztárjává váljon, ekkora lelkesedést ritkán váltott ki előadó mindössze két dallal. A hatása pedig még ennél is nagyobb volt. Frank Ocean, Lorde, James Blake és a BROCKHAMPTON is fontos inspirációjukként nevezte meg a két dalt.
A számok megjelenése után pedig egyre több minimalista elektronikus zenéből inspirálódó RnB jelent meg. Mi több, egy trendet is elneveztek róla, a jaiwave-et, ezt a stílust aggatták akkoriban mindenkire, akinek a hangzása tagadhatatlanul hasonlított Paul sajátos fúziós popjához.
Ugyanakkor epigonjai mind csak Paul gyenge másolatai tudtak lenni.
De miért nem lett világsztár?
2013 áprilisában váratlanul megjelent a Bandcamp oldalon egy 16 dalos album, amin szerepelt a Jasmine és a BTSTU is, az embereknek pedig elég nyilvánvalóvá vált, hogy ezek Paul számai. Sokan a régóta várt bemutatkozólemezének hitték, a megjelenését pedig valamiféle szokatlan, Paul titokzatos imázsához tökéletesen passzoló marketingfogásnak vélték.
Hamarosan kiderült azonban, hogy a lemezt nem megjelentették, hanem kiszivárgott. Ráadásul a dalok nem is voltak befejezve. Valaki ugyanis ellopta Paul laptopját, feltöltötte a dalokat, amiket talált rajta, majd viszonylag szép pénzt keresett annak eladásaiból, mielőtt a kiadó és Paul kérésére végül a Bandcamp törölte az albumot.
Annak ellenére, hogy gyakrolatilag egy rakás kiszivárgott félkész dalról volt szó, az albumot több prominens zenei lap is az év egyik legjobb lemezének tartotta, beválogatva év végi listáikba. Az egyre sematikusabban hangzó akkori RnB mellett az albumon található dalok mintha a jövőből jöttek volna, utat mutatni a műfajnak.
Pault viszont mély depresszióba küldte a kiszivárogtatás, amelynek következtében nagyjából hét évre teljesen eltűnt a nyilvánosság szeme elől, egyetlen új dalt sem adott ki ez idő alatt. Annyira nehezen dolgozta fel, hogy hatévnyi munkáját ellopták tőle, és félkész állapotukban kiszivárogtatták a számokat, hogy nem tudta rávenni magát, hogy befejezze a dalokat: számára halottak voltak az eset után.
Amilyen váratlanul eltűnt, olyan hirtelen tért vissza
Sok év csend után 2016-ban aztán alkotótársával és testvérével, A.K. Paullal alapítottak egy közös zenei kollektívát Paul Insitute néven. 2019-ben pedig váratlanul mindenféle bejelentés nélkül Jai Paul újra kiadott egy új dalt: hét év után az elsőt.
Ezt követte nem sokkal utána egy másik, végül pedig megérkezett a kiszivárgott lemez hivatalos kiadása is a streamingoldalakra, ugyanabban a befejezetlen állapotában, ahogy annó hallható volt, csak picit jobb keveréssel.
Idén pedig Childish Gambino új lemezének Time című dalán is felbukkant Paul producerként. Múlt héten pedig a Paul Institute kiadott egy EP-t előadóinak új dalaival, az egyiknek ugyancsak producere volt.
Akadnak olyan elméletek, hogy az egész kiszivárogtatás és eltűnés mind egy nagy tudatos mítoszteremtés részei. A Paulhoz közelálló emberek szerint szimplán csak nem érdekli őt a hírnév, ő csak szeretne zenét kiadni a zeneipar kényszerű kompromisszumai és játékszabályai nélkül.
Ha nem is szándékos volt, Jai Paul ezzel egy élő mítosszá vált, és a története jó eséllyel még csak most kezdődik igazán.
