A sziget körülbelül 3 kilométer hosszú és 2 kilométer széles, legmagasabb pontja pedig 174 méterrel emelkedik a tó vízszintje fölé. A parttól mintegy 10 kilométerre található, és bár a Hövszgöl-tóban más apró szigetek is vannak, méretével és elszigeteltségével messze kiemelkedik közülük.
A Google Earth műholdfelvételein szinte teljesen érintetlennek látszik. A különböző években készült képeken alig fedezhető fel változás, és semmi sem utal arra, hogy valaha emberek éltek volna rajta. A sziget története azonban ennél jóval összetettebb.
A Dalain Modon Huys szigetről meglepően kevés írásos információ maradt fenn. Az egyik legérdekesebb adat szerint 1920 körül buddhista kolostor működött rajta, amely a források alapján az 1980-as években leégett. Az épület történetéről és pontos elhelyezkedéséről azonban alig tudni valamit. A sziget vallási jelentőségét egy orosz kutató, Szergej Volkov beszámolója is alátámasztja. Az Orosz Földrajzi Társaság tagja többször járt a Hövszgöl-tó környékén, és beszámolója szerint a szigeten egy régi, kövekből emelt szakrális építmény is található. A műholdfelvételeken ugyanakkor nem láthatók az egykori kolostor maradványai, csupán természetes sziklaképződmények.
Volkov szerint a barlang pontos helye ma sem ismert, és arról sem állnak rendelkezésre független bizonyítékok, hogy valóban található-e benne sámánszentély. A helyszínről fényképek sem készültek, így a hozzá kapcsolódó történetek jelentős része továbbra is ellenőrizetlen.
Volkov szerint a szigetet a helyi sámánhagyományok szent területként tartják számon, amelynek látogatását vallási tilalmak övezik.
A Dalain Modon Huys eredetéről több mongol legenda is fennmaradt. Az egyik legismertebbet Eduard Murzajev szovjet geográfus jegyezte fel ázsiai utazásairól szóló könyvében. A történet szerint egykor három hatalmas termetű testvér élt a vidéken. Egyikük egy nap arra lett figyelmes, hogy a földből óriási víztömeg tör elő, amely elárasztja az erdőket és a mezőket. A férfi segítségül hívta testvéreit. Egyikük egy hatalmas sziklát hajított a vízbe, amelyből sziget lett, míg egy másik testvér egy sziklával elzárta a feltörő forrást. A legenda szerint így alakult ki a mai Hövszgöl-tó.
Egy másik változatban egy emberevő óriás issza ki a tó vizét, mert gyűlöli a környék szépségét. Később egy idős asszony és egy apró fiú új vízforrást talál, ám amikor elfelejtik lezárni, a víz ismét elárasztja a vidéket. A fiú időközben hatalmas hőssé válik, legyőzi az emberevőt, az asszony pedig saját életét feláldozva egy sziklával zárja el a feltörő vizet. A különböző történetek közös eleme a hatalmas áradás és a sziget keletkezése.
Érdekesség, hogy a 2000-es évek elején végzett nemzetközi tófenéki fúrások során a kutatók arra jutottak, hogy a Hövszgöl-tó vízszintje a múltban többször is jelentősen, akár száz métert meghaladó mértékben változott. Bár ez nem bizonyítja a legendák történeti alapját, figyelemre méltó párhuzamot jelent a helyi elbeszélésekkel.
A tó első ismert orosz írásos említése 1673-ból származik, amikor egy Sztyepan Poljakov nevű utazó és hivatalnok Kosogol néven számolt be róla. A sziget azonban csak később jelent meg a térképeken. Egy 1727-es határmegállapodáshoz készült térképen már Boldok néven jelölték, és a következő évszázadokban további térképeken is feltűnt. Annak ellenére, hogy a tó régóta fontos közlekedési útvonalnak számított, a szigetről alig születtek részletes beszámolók. Pedig a kereskedők és utazók rendszeresen elhaladhattak mellette, télen pedig a befagyott tó jegén is közlekedtek.
A szigethez egy újabb különös történet is kapcsolódik. Egy helyi legenda szerint az 1970-es évek elején mintegy kétszáz szovjet páncélozott jármű haladt át a befagyott tavon, amikor a jég beszakadt alattuk, és a járművek elsüllyedtek. A történetnek később Rudolf Kavcsik orosz utazó járt utána. A helyiek beszámolói alapján arra jutott, hogy a több száz páncélozott jármű helyett valójában egyetlen ZIL–131 típusú teherautó süllyedt a tóba. A baleset minden részletét azonban nem sikerült tisztázni.
A Dalain Modon Huys ma sem teljesen megközelíthetetlen. A környéken szerveznek vízi túrákat, és néhány utazó a befagyott tavon is eljutott a közelébe. A hely szakrális jelentősége miatt azonban a látogatás különös körültekintést igényel.
Bár a műholdképeken csupán egy erdővel borított földdarabnak tűnik, a sziget a helyi közösségek számára évszázadok óta különleges jelentőséggel bírhat. A sámánok állítólagos barlangja, az egykori buddhista kolostor és az ősi eredetmondák mind arra utalnak, hogy történetének jelentős része máig feltáratlan. Talán éppen ez teszi olyan különlegessé: miközben a világ legtávolabbi pontjairól is egyre több információ érhető el, ez a mongol sziget továbbra is számos megválaszolatlan kérdést őriz.
Olvasd el ezt is!



