A Kányaváry elnevezés brandként talán nem cseng annyira ismerősen a borvilágban, ami nem csak a birtok fiatal korának számlájára írható. A borok 90%-a helyben fogy el.
Ezúttal egy sportosan elegáns Opel Grandland GSe-vel kelünk útra. Autónk elemében is van az M7-es aszfaltcsíkján, nehéz nem odalépni a gázra. A Balatont elhagyva lekanyarodunk a pályáról, hogy mindenféle túlzások nélkül is tündérvilágra emlékeztető kis falvakon keresztül kapaszkodjunk fel a Kányaváry Borbirtokhoz.
11 sor szőlőtőke
Kiszállunk, és ámulunk. Jobb kézre a Kis-Balaton lenyűgöző panorámája, bal kéz felől pedig egy csinos kis birtok látványa fogad – egy hely, ahol az elnevezés abszolút nem túlzó. A Kányaváry Borbirtok szállás, esküvői és rendezvényhelyszín egyben, de állandó nyitvatartással üzemelő vinotékája is van. Így aki legszívesebben csak leülne itt egy padra, és egy pohár hűs bor társaságában gyakorolná a semmittevést, jó helyen jár.
Bogdán Amanda és Csuka Bence már vár bennünket. Amanda a cégcsoport kommunikációjáért felel, és párjával a borteraszt és a panziót üzemelteti. Bence a borokat felügyeli – ahogy ő mondja – a szőlőtől egészen a fogyasztóig. A Kányaváry Borbirtok tulajdonképpen egészen új színfolt nemcsak a zalai, hanem a hazai boros palettán is.
A tulajdonos házaspár alig több mint tíz évvel ezelőtt vásárolta meg a birtok központi épületét nyaralónak, amelyhez 11 sor szőlő tartozott. És ha már ott volt, meg is művelték szépen, hogy a szőlő borként vidámítsa esténként a lelkeket. A családét, majd egyre többször a barátokét, s végül ismeretlenékét is.
Így hát lassan kevés lett a 11 sor szőlő. Közben új sorok kerestek új gazdát: 2017-re már 3 hektár föld tartozott a birtokhoz. És ez volt az az év, amelyből először piacra is kerültek a palackok. Ekkoriban Csuka Bence még javában az egyetem utáni gyakorlatot töltötte Szekszárdon, amelyet meg is toldott két és fél évvel, majd valamikor 2020 folyamán találkozott az ő és a birtok sorsa.
„Nagy tapasztalatom nem volt – emlékszik vissza a kezdetekre őszintén –, bátorság kellett azért ahhoz, hogy felvegyenek egy fejlődő pince élére. Valljuk be, benne volt az az eshetőség is, hogy esetleg nem válok be. A tulajdonos filozófiája szerint viszont a fiataloké a jövő, így hát esélyt adott nekem.”
Kis-balatoni borok és a terroir
A komplexum boros részét maguk között borműhelynek nevezik. Körbejárjuk: egy nagyon kicsi tartályos és egy másik, egészen nemzetközi hangulatot hordozó fahordós érlelő van itt. A hordók között van Stockinger, francia tölgy, valamint Kádár Larus, de a hátsó sorban sorakozik három amfora is, ezek Olaszországból érkeztek.
A tulajdonos mindig azt mondja, hogy fejlesszünk, próbálkozzunk – ha ennek van bármilyen anyagi vonzata, azt biztosítja. Egy kikötése van csak: annak mindig meg kell lennie, amit a piac kíván. A tavalyi évben készítettünk egy szénsavmacerált, amforás vörösbort, ezt kicsit szkeptikusan fogadta, de látta, hogy az embereknek tetszik, és van rá igény – így ismét készítettünk ilyet. Ugyanígy, a pezsgőkészítést is támogatja, mondjuk ennek van is múltja itt a borvidéken, így talán nem is újdonság. A kötelezők mellett nagy szabad kezem van. És szerintem ez elég jó dolog
Kóstolunk is: chardonnay, olaszrizling és rajnai rizling kerül a pohárba. Mind a három ugyanolyan technológiával készült: két-három hónapig batonnage-zsal, majd rajta hagyták finomseprőn. A végső aromatika kialakulását pedig a tökéletes hordóhasználat biztosította – mindegyik fajta más-más eredetű hordóban érlelődött készre. Ezeken kívül pedig még egy dologban egységesek: kerekek, tiszták, gyümölcsösek, jó ivásúak. Olyanok, amelyek mellett méltón bele lehet feledkezni az ámulatba ejtő környezetbe.
Itt, a borvidéken mindenképpen megfigyelhetők az élénkebb savak – ahogy változik az időjárás, úgy tompulnak persze egy picit. Az itt készített borok nem olyan ásványosak, mint mondjuk a Balaton-felvidéken, de a boroknak olyan különleges karakterük van, ami szerintem azért felismerhető. A chardonnay-nk gyümölcsössége például olyan, ami ennél a fajtánál nem kifejezetten általános, de az olaszrizlingünk is határozott almás karakterrel rendelkezik
Bár a kóstolási élmények már önmagukban is azt mondatják velünk, hogy Bence „bevált”, a falon sorakozó oklevelek ugyancsak igazolják, hogy nem csak a hely szelleme ragadta magával az ízlelőbimbóinkat.
Csuka Bence, a Kányaváry Borbirtok tulajdonosa
Belekóstolni Zalába
Idén augusztus 11-én kerül megrendezésre a Bor.Zene.Zala fesztivál. Nomen est omen, egy egynapos minifesztiválról beszélünk itt. Neves hazai fellépők, játszósarok, termelői piac és számos egyéb program, amelyek több ezer embert és a legnevesebb zalai borászatokat mozgatják meg. Egy fecske ugyanis nem csinál nyarat. A Kányaváry Borbirtok tudja, hogy a zalai borok népszerűsítéséhez az összefogáson és a minél több (szkeptikus) fogyasztó megszólításán át vezet az út.
Útitársunk: Opel Granland GSe
Nevezhetnénk az autót csupán egy újabb fehér Opelnek, ha nem lenne bennünk az az eredendő kíváncsiság, ami van. És milyen jó, hogy van, mert kár lenne kihagyni ezt a remek városi SUV-t. Ami egyébként nem is fehér. A motorháztető és a tető fekete, és nemcsak a városban, hanem az országúton is szépen muzsikál. Pont ennyire szélsőséges az az élmény is, ami bent vár minket.
Az Opel Grandland GSe a világ legkeményebb, ugyanakkor legjobban tartó üléseit kapta. Rövid utakon kelleni is fog ez a kiváló tartás, mert olyan robbanékony a kocsi a hibrid hajtás miatt, hogy könnyedén elkaphatja az embert a száguldás vágya.
Mindeközben pedig ez egy minden igényt kielégítő kompakt és klassz autó, ami hosszabb utakra és kis távolságokra is remek társ lehet a maga morcos és éles formákkal tarkított megjelenésével. Dinamikus, jól néz ki, teszi a dolgát, és még a csajok is megnézik benne az embert.
Szerző: Kalmár Borbála
Autóteszt: Tokaji Balázs
Fotók és címlapfotó: Talabér Géza/Vince Magazin
