II. Erzsébet hosszú uralkodása alatt 117 országban járt, utolsó nemzetközi repülőútjára pedig 2015-ben került sor, amikor Máltára utazott. Ennyi év alatt nem meglepő, hogy kialakult egy jól bevált rutinja arra, hogyan szeretett repülni. A részletekről egy korábbi British Airways-légiutas-kísérő, Elizabeth Evans feljegyzései árulkodnak, aki 28 éven át dolgozott a légitársaságnál, és többek között a királynőt és Fülöp herceget is kiszolgálta az 1989-es szingapúri és malajziai körútjuk során – írja a Daily Mail.
A feljegyzések alapján II. Erzsébet egyik első kérése már azelőtt teljesült, hogy a gép a levegőbe emelkedett volna.

Az ital mellett egy másik apróságnak is mindig kéznél kellett lennie. A személyzet utasítást kapott arra, hogy cukormentes mentolos cukorkát helyezzen a királynő mellé felszállás előtt, illetve az öltözőjében is legyen belőle. II. Erzsébet állítólag a Velamints nevű márkát kedvelte.
A királynő kényelmének egyik legfontosabb kelléke a saját párnája volt. Ezeket minden repülőútra magával vitte, a személyzetnek pedig az uralkodó öltöztetőjével kellett egyeztetnie arról, hogyan készítsék elő megfelelően az ágyát.
Az igazán különleges szabály azonban akkor lépett életbe, amikor II. Erzsébet elaludt.
A Concorde-on szolgáló légiutas-kísérőknek azt az utasítást adták, hogy ilyen esetben hagyják tovább pihenni. Alvás közben teljes csendet is kért: engedély nélkül senki nem haladhatott át a királyi kabinon, és az elöl található konyhában sem lehetett zajongani.

II. Erzsébet az italok terén sem bízott mindent a véletlenre. Utazásai során ragaszkodott a Malvern forrásvízhez, amelyből rendszerint nagyobb mennyiséget vittek magukkal.
Egykori királyi szóvivője, Dickie Arbiter szerint gyakorlatilag ez volt az egyetlen olyan dolog, amelyhez a királynő mindenhol ragaszkodott.
A hosszú utak kellemetlen mellékhatása, a jetlag ellen is volt saját módszere. II. Erzsébet árpacukorból készült kemény cukorkát fogyasztott, amelyet egy, a királyi repülőutakról szóló dokumentumfilm egyenesen az uralkodó „titkos fegyverének” nevezett.
A módszer tudományos hatásosságát ugyan nem igazolták, de a királynő repülési rutinjában éppúgy helye volt, mint a martininek, a saját párnáknak és a szigorúan őrzött nyugalomnak.
Olvasd el ezt is!
