Gyönyörűen rózsaszín, mégis halálos ez az afrikai tó
A kenyai–tanzániai határ közelében fekvő Nátron-tó első pillantásra inkább tűnik festménynek, mint valódi tájnak. Vize vöröses és rózsaszín árnyalatokban játszik, közben forró, rendkívül sós és erősen lúgos, ezért a legtöbb állat számára szinte élhetetlen. Mégis akadnak fajok, amelyek éppen itt találták meg az egyik legbiztonságosabb szaporodóhelyüket.
A Kelet-afrikai-árokrendszerben fekvő tó mintegy 1550 négyzetkilométeres, még az esős évszakban is alig mélyebb három méternél. Nincs természetes kifolyása, ezért a beérkező víz csak párolgással távozhat, az oldott ásványi anyagok pedig visszamaradnak. Emiatt a Nátron-tó vize nagyjából kétszer olyan sós lehet, mint a tengervíz.
A szélsőséges körülményekhez a környék geológiája is hozzájárul. A közelben magasodik az aktív Ol Doinyo Lengai vulkán, amelynek lávája szokatlanul sok nátriumot és káliumot tartalmaz. A tó körüli törésekből feltörő források szintén ezekben az anyagokban gazdagok, vizük pH-értéke pedig megközelítheti a 11-et. A sekély tó hőmérséklete 42 Celsius-fok körül is járhat.
A Nátron-tó ugyanis a kis flamingók egyik legfontosabb szaporodóhelye. A világ állományának mintegy háromnegyede itt kel ki. A madarak kilométerekre a parttól, iszapos területeken építik fel fészkeiket, amelyeket a körülöttük húzódó forró, lúgos víz természetes védővonalként vesz körül. Még a foltos hiénák sem tudnak könnyen eljutni hozzájuk.
A flamingók színéhez is köze van a tónak. Táplálékuk jelentős részét az itt nagy mennyiségben előforduló, vörös pigmenteket tartalmazó cianobaktériumok adják, amelyek jól tűrik az extrém vízkémiát. És nem a flamingók az egyetlenek, amelyek alkalmazkodtak ehhez a világhoz. A Nátron-tavat tápláló forrásokban olyan Alcolapia fajok élnek, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő. Ezek a halak képesek elviselni a forró, erősen lúgos és időnként oxigénszegény vizet, sőt amikor kevés az oldott oxigén, a felszínre úszva levegőt nyelhetnek. Az eltérő szájalakok arra utalnak, hogy az egyes változatok más-más táplálékforrásokhoz alkalmazkodtak.
A tó mai szélsőséges állapota nagyjából az elmúlt tízezer év során alakult ki, maga a térség azonban jóval régebbi történetet őriz. A jelenlegi parttól távolabb egy fosszilizálódott halcsontokból álló réteget is találtak, amely egy egykori, nagyobb tó emléke lehet. A leletek arra utalnak, hogy valamilyen hirtelen esemény tömeges halpusztulást okozott, a területet pedig később láva borította el. A Nátron-tó a Kelet-afrikai-árokrendszer része, ahol a földkéreg lemezei lassan távolodnak egymástól. Ha ez a folyamat több tízmillió éven át folytatódik, a hasadék helyén egy új tenger jöhet létre.
Olvasd el ezt is!