Luxusparadicsomnak szánták, hátborzongató szellemváros lett belőle
Malajzia déli partján, Szingapúrral szemben áll egy város, amelyet egykor a jövő mintaprojektjeként hirdettek. A Forest City nevű óriásberuházást több százezer, egyes tervek szerint akár egymillió lakóra tervezték, ám ma csak néhány ezren élnek benne. A tökéletesen karbantartott utcák, üres toronyházak és kihalt üzletek miatt a helyet sokan már inkább szellemvárosként emlegetik.
Forest City a tények ellenére nem passzol a klasszikus szellemvárosok sorába. Korábban már beszámoltunk olyan településekről, ahol csak egy-két megmaradt épület árulkodik a múltról, ám ez a város aligha hasonlítható hozzájuk. Nincsenek omladozó épületei, a parkosított sétányok rendezettek, a strandok tiszták, a sportpályák és közterek használatra készek. A furcsaság éppen az, hogy alig van olyan, aki kihasználhatná ezeket. A város közvetlenül Szingapúrral szemben épült, szinte abszurd kontrasztban a világ egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott városállamával.
A projektet a kínai Country Garden indította, és eredetileg mintegy 100 milliárd dolláros beruházásként képzelték el. A cél egy futurisztikus, környezetbarát, tengerparti város kialakítása volt, amely hosszú távon egymillió lakót is befogadhatott volna. Ma azonban nagyjából 9000 ember él itt, miközben a tervezett négy mesterséges szigetből mindössze egyet hoztak létre, és az is csak részben sikerült.
A város úgy fest, mint ahová bármelyik pillanatban megérkezhetnének a lakók. Az épületek jelentős része új, a környezetet folyamatosan gondozzák és biztonsági őrök is mindenütt jelen vannak. Csakhogy a legtöbb ablak sötét, az éttermek üresek, az üzletek közül sok soha nem is nyitott ki, a villanegyedben pedig a több mint kétszáz házból kevesebb mint 10 százalék lakott.
A kudarc gyökere az 1990-es évekig vezethető vissza. Ekkor a kínai ingatlanpiac hatalmas növekedésnek indult, a helyi önkormányzatok földhasználati jogokat adhattak el fejlesztőknek, a lakások pedig a kínai háztartások egyik legfontosabb befektetési formájává váltak. A Country Garden a Forest Cityt részben olyan kínai vásárlóknak szánta, akik külföldön akartak befektetési célú ingatlant venni, ráadásul Szingapúrhoz képest jóval olcsóbban.
A modell azonban törékenynek bizonyult. A fejlesztők sokszor már az építkezés előtt értékesítettek lakásokat, az így befolyó pénzből pedig újabb földeket vásároltak és újabb adósságot halmoztak fel. A kínai ingatlanpiaci buborék kipukkadása, a külföldi befektetések szigorítása 2017-től, a hitelezési korlátozások és a 2020-as pandémia együttesen megakasztották Forest City fejlődését. A Country Garden adósságállománya nagyjából 190 milliárd dollárra rúgott, ambiciózus városprojektjük pedig Kína számtalan szellemvárosának sorsára jutott.
A városban élők tapasztalatai kettősek. Van, aki éppen a csend miatt szereti Forest Cityt, de vannak olyanok is, akik elismerik, hogy egészen szürreális az életterük. Az egyik lakó a Yes Theory riportereinek úgy fogalmazott, hogy a város lassan talán újraéledhet, de a hírneve miatt már nem lehetne az a virágzó befektetés, amit a Country Garden megálmodott. Szerinte sokan befektetési céllal vásároltak lakást, abban bízva, hogy később kiadhatják, ám a bérlők nem érkeztek meg.
Mégis vannak jelei annak, hogy Forest City története nem feltétlenül ért véget. A város különleges pénzügyi övezetként próbál új lendületet kapni, amely adókedvezményekkel és anyagi ösztönzőkkel próbál vállalkozókat, digitális nomádokat és nemzetközi közösségeket vonzani. A Network School nevű kísérleti közösségi program például Forest City üresen álló infrastruktúráját használná ki. A céljuk egy új típusú, nemzetközi, önkéntes alapon szerveződő közösség létrehozása, amely akár hosszabb távon is megtölthetné a kihalt épületeket.
A kész infrastruktúra, a tengerparti fekvés és Szingapúr közelsége miatt még mindig van esély arra, hogy a hely új funkciót kapjon, de hogy ebből mi fog ténylegesen megvalósulni, és hogy Forest Citynek van-e esélye új életre kapni, azt senki sem tudja.
Olvasd el ezt is!