A valaha felfedezett legnagyobb üstökös már több mint 1 millió éve halad a Nap felé, és gigantikus mérete rávilágít a Naprendszerünk egyik legnagyobb szerkezetét alkotó titokzatos objektumokra.
Egy új tanulmányban csillagászok a Hubble űrteleszkóp segítségével megerősítették, hogy a C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) óriás üstökös szilárd középpontja a valaha felfedezett legnagyobb üstökösmag. A legtöbb ismert üstökösnél 50-szer nagyobb, közel 140 kilométer széles.
Ez a nagyság azonban talán többet mond el a világunkról és az üstökösökről alkotott korlátozott elképzeléseinkről, mint gondolnánk.
A C/2014 UN271 az Oort-felhőből származik: a jeges objektumok gigantikus, gömb alakú szóródása, amely a Naprendszerünk legmélyebb és legtávolabbi részén veszi körül a Napot.
Az Oort-felhő azonban olyan messze van, és olyan nehéz észlelni, hogy a létezése egyfajta gigantikus hipotetikus rejtély, még akkor is, ha a csillagászok szerint a Naprendszerünk egyik legnagyobb struktúrája.
Néha-néha azonban felbukkan valami ebből a rejtélyes ködből, amelyet a gravitáció a Nap felé csalogat a kozmikus hátország távoli vidékéről.
A C/2014 UN271 egy ilyen objektum, amely sokat elárulhat az Oort-felhőt alkotó fagyott, érintetlen tömegek létezéséről. A feltételezések szerint ezek a Naprendszer belső részén alakultak ki, mielőtt a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló óriásbolygók gravitációs hatása miatt a Naprendszer legkülső peremére kerültek.
Ez az üstökös szó szerint a jéghegy csúcsa annak a sok ezer üstökösnek, amelyek túl halványak ahhoz, hogy a Naprendszer távolabbi részein lássuk őket
– mondja David Jewitt, az UCLA csillagásza.
Az új elemzésben Jewitt és kutatótársai, élükön az első szerzővel, Man-To Hui-val a Makaói Tudományos és Technológiai Egyetemről, az eddigi legnagyobb felbontásban számították ki a C/2014 UN271 méretét.
A korábbi becslésekre építve a Hubble-megfigyelések és modellezés segítségével elkülönítették a magot az üstökös kómájától – az üstökös nyomában gázokká szublimáló jég hosszú csóvájától.
Megerősítjük, hogy a C/2014 UN271 a valaha észlelt legnagyobb hosszú periódusú üstökös
– írja új tanulmányában a kutatócsoport.
A C/2014 UN271 felfedezését tavaly jelentették be, miután a Dark Energy Survey által 2014 és 2018 között rögzített megfigyelési adatok között rejtve találták meg. Az ezt követő utólagos elemzések kiderítették, hogy a C/2014 UN271-et valójában már 2010-ben észlelték.
Ám még ez a korai pillantás sem érzékelteti az üstökös hihetetlen hosszúságú útját. Körülbelül 3 millió éves ellipszis alakú pályát követ a Nap körül, amelynek alakja azt mutatja, hogy már jóval több mint 1 millió éve lassan közeledik a Naphoz.
A tervek szerint az üstökös 2031-ben éri el a Naphoz legközelebbi pontját, amikor a Bernardinelli-Bernstein még mindig mintegy 1 milliárd mérföldre lesz a Naptól, mielőtt ismét kifelé ívelne a tojás alakú pályáján.
Ez azt jelenti, hogy közel egy évtizednyi megfigyelési lehetőség áll előttünk, hogy az üstökös közeledtével többet tudjunk meg a C/2014 UN271-ről, mielőtt ismét csendben eltűnik a sötétben.
Forrás: Science Alert
