Egy üstökös.

Amikor az üstökösök először jelennek meg a Föld közelében, ionizált gázból álló fényes csóvájuk lázba hozza a megfigyelőket, de minden további visszatéréskor egyre halványabbá válnak.


Az üstökösök lényegében piszkos jéggolyók. A csillagászok ezért úgy vélték, hogy ezek az objektumok azért halványulnak el a Földhöz való ismételt visszatérésük során, mert a belső Naprendszerben tett korábbi látogatásaik alkalmával túl sok jeget és gázt szabadítottak fel. Az elmélet szerint az üstökösök a Nap melege miatt megolvadtak és összezsugorodtak, így amikor visszatérnek, kevesebb anyag marad a felszabadulásra, és ezért halványabbak lesznek.

Az Oklahomai Egyetem tudósainak új tanulmánya azonban megállapította, hogy még azok az üstökösök is elhalványulnak az idő múlásával, amelyek csak a belső Naprendszer körül keringenek és a Szaturnusz pályáján kívül maradnak. Ennek semmi értelme, mert a Naprendszer e távoli részein a Nap fénye olyan gyenge, hogy nem lenne képes megolvasztani az üstökös jégét.

Az új kutatásról szóló közleményben a tudósok azt sugallják, hogy valaminek történnie kell az űr mélyén, ami megváltoztatja ezeknek az üstökösöknek a fizikai tulajdonságait, ami a halványodásukhoz vezet.

A kutatók erre a következtetésre akkor jutottak, amikor számítógépes szimulációkat futtattak le a külső Naprendszerben a Jupiter és a Szaturnusz közelében haladó üstökösökről. A modellek azt mutatták, hogy e bolygók erőteljes gravitációja megváltoztatja az üstökösök pályáját.

Az üstökösök úgynevezett erősen excentrikus elliptikus pályákat követve indulhattak útjukra, a Naprendszer legtávolabbi régióiból közeledtek messze a Neptunusz pályáján túlra, majd a Nap felé száguldottak, mielőtt évszázadokra eltűntek volna a külső égitestek között. A tanulmány szerint azonban minden egyes Jupiter és Szaturnusz közeli áthaladáskor az üstökösök pályája kör alakúvá válik, és nem húzódnak vissza olyan messzire a Naptól.

A probléma csak az, hogy ezek az eredmények nem egyeznek azzal, amit a csillagászok valójában látnak.

Ehelyett a csillagászok az ellenkezőjét látják. A távoli, zsugorodott pályájú üstökösök szinte teljesen hiányoznak a csillagászok megfigyeléseiből, és a nagyobb pályájú üstökösök uralják a külső Naprendszerről készített összeírásunkat

– mondta Nathan Kaib, az Oklahomai Egyetem csillagászprofesszora, az új kutatás vezető szerzője.

A furcsa hiány magyarázataként a kutatók azt feltételezik, hogy az üstökösök elhalványulhattak, és bár ott vannak valahol a Szaturnusz pályáján túl, a távcsöveink már nem látják őket.

Ahhoz azonban, hogy megértsük, pontosan mi is történik, nagyobb teljesítményű teleszkópokra lenne szükség. Amint ezek rendelkezésre állnak, Kaib és kollégái szerint a csillagászok valószínűleg rájönnek, hogy a külső Naprendszer tele van elhalványult üstökösökkel.

A csillagászok tudnak olyan üstökösökről, amelyek a Jupiter és a Szaturnusz között keringenek, és a hideg környezet ellenére rendszeresen erőteljes kitörésekben „nyilvánulnak meg”, így egyértelmű, hogy a „piszkos hógolyók" a Naptól távol is elveszíthetik az anyagukat.

Forrás: Space.com

A figyelmetekbe ajánljuk