A tudósok új galaxisokat keresnek, ehhez pedig a mi segítségünket kérik
Képzeljük el, ahogy egy borospoharat tartunk egy gyertya lángja elé: az üveg görbülete eltorzítja a fényt, ívekké és gyűrűkké alakítva azt. A világegyetemben is hasonló jelenség játszódik le, csak egészen más léptékben. Itt nem egy üveg hajlítja meg a fényt, hanem galaxisok hatalmas tömege, a háttérben pedig nem egy láng, hanem egy másik, akár milliárd fényévre lévő galaxis ragyog. Az így létrejövő jelenséget gravitációs lencsézésnek nevezik, és az egyik leglátványosabb, egyben legfontosabb eszköze a modern csillagászatnak.
A jelenség alapját általános relativitáselmélet adja, amely szerint a tömeg meggörbíti a téridőt. A fény ennek a görbületnek a mentén halad, ezért amikor egy hatalmas tömegű objektum – például egy galaxis vagy galaxishalmaz – kerül az útjába, elhajlik. Ha a háttérben lévő galaxis, az előtérben lévő „lencse” és a megfigyelő tökéletesen egy vonalba esik, a távoli fényforrás képe ívekké, sőt akár teljes gyűrűvé is torzul. Ezeket a különleges alakzatokat Einstein-gyűrűknek nevezik – írja a ScienceAlert.
A most induló kutatás célja éppen ezeknek a jelenségeknek a felderítése. Az Európai Űrügynökség Euclid nevű űrtávcsőve már az első évében is óriási mennyiségű adatot gyűjtött: mintegy 72 millió galaxist térképezett fel, ami nagyságrendekkel haladja meg a korábbi adatbázisokat. Ebben az adathalmazban azonban rendkívül nehéz megtalálni azokat a finom, ívszerű mintázatokat, amelyek a gravitációs lencsék jelenlétére utalnak.
Itt jön képbe a laikusok bevonása. A Zooniverse platformon futó Space Warps nevű projekt arra hívja a résztvevőket, hogy segítsenek átnézni a képeket, és felismerni azokat a mintázatokat, amelyeket a mesterséges intelligencia önmagában nem mindig azonosít megbízhatóan. Bár az algoritmusok már több százezer ígéretes jelöltet kiválogattak, az emberi szem továbbra is különösen hatékony az apró, szabálytalan eltérések felismerésében.
A kutatók becslése szerint több mint tízezer új gravitációs lencsét találhatnak a program során – ez önmagában meghaladná az eddig ismert összes ilyen jelenség számát. Már az adatok töredékének vizsgálata is látványos eredményt hozott: a teljes adatbázis mindössze 0,04 százalékának elemzése során ötszáz lencsét azonosítottak, amelyek többsége korábban ismeretlen volt.
A gravitációs lencsék nem csupán látványosak. Ezek segítségével a csillagászok olyan távoli, halvány galaxisokat is megfigyelhetnek, amelyek egyébként elérhetetlenek lennének. Emellett lehetőséget adnak a galaxisok tömegének pontosabb meghatározására, beleértve a láthatatlan sötét anyagot is. Nagy számú ilyen rendszer feltérképezésével pedig jobban megérthető, hogyan alakult ki a világegyetem szerkezete, és milyen szerepet játszik benne a gyorsuló tágulásért felelős sötét energia.
A részvételhez nincs szükség sem távcsőre, sem fizikai előképzettségre. Elég némi kíváncsiság és figyelem, a többit pedig a rendszer és a kutatók útmutatása segíti. Ritka alkalom, amikor a nagyközönség ilyen közvetlen módon kapcsolódhat be egy alapkutatásba – és akár egy eddig ismeretlen galaxis felfedezéséhez is hozzájárulhat.
Olvasd el ezt is!