kihalás
Fotó: Shutterstock

Illusztráció.

Két tömeges kihalási eseményt is szupernóvák okozhattak

Alexis Quintana, a spanyolországi Alicantei Egyetem asztrofizikusa a Tejútrendszerben bekövetkező szupernóva-robbanások gyakoriságát vizsgálta. Az eredményekből kiderül, hogy a robbanások összhangban vannak a késő ordovícium és a késő devon földtörténeti időszakok kihalási eseményeivel, írja a Science Alert.


Az ordovícium és a devon olyan földtörténeti időszakok, melyekhez jelentős kihalási események köthetők, a szupernóva-robbanások pedig a világegyetem legintenzívebbrobbanásai közé tartoznak.

Ha egy hatalmas csillag szupernóvaként robbanna fel a Föld közelében, az eredmények pusztítóak lennének az életre nézve. Ez a kutatás viszont most azt sugallja, hogy ez már megtörténhetett

– magyarázza Nick Wright asztrofizikus, az angliai Keele Egyetem munkatársa.

Figyelmedbe ajánljuk! A tudósok sem értik: furcsa rádiójeleket fogtak be egy halott galaxisból

szupern\u00f3va-robban\u00e1s

Illusztráció – szupernóva-robbanás.

Fotó: Shutterstock

Kiszámítottuk a Földhöz közeli szupernóvák arányát, és úgy találtuk, hogy az összhangban van a bolygónkon bekövetkezett tömeges kihalási események arányával. A szupernóvák a Napunk tömegének több mint nyolcszorosát kitevő csillagok normális életciklusának részei. A nagyobb példányok viszonylag rövid ideig élnek – több millió, nem pedig több milliárd évig (...). Amint elfogy a magjukban lévő anyag, instabillá válnak és végül felrobbannak

tette hozzá Wright.

Az ordovícium és a devon kihalása 445 millió, illetve 372 millió évvel ezelőtt következett be, és mindkettő a Földön akkoriban élő fajok többségét kiirtotta. Mindkettő az ózonréteg jelentős csökkenésével járt együtt.

Ahhoz, hogy egy szupernóva elpusztítsa a Földet, viszonylag közel kell lennie a Naprendszerhez. Szerencsére jelenleg nincsenek olyan csillagok a közelben, amelyek a közeljövőben felrobbannának.


A figyelmetekbe ajánljuk