Fejzo az esetet követően beleálsta magát a témába, és ő vezeti azt a kutatócsoportot, amely most, több évtizedes kutatás után, egy olyan hormont emelt ki a reggeli rosszullétek valószínű okaként, amely az agyat stimulálva hányást idéz elő, mindezt pedig rengeteg új bizonyítékkal ki is egészítette.
A kutatók egy bizonyos GDF15 nevű hormont vettek célba, amióta 2000-ben először mutatták ki magas szintjét terhes nők szervezetében. Azóta az ikervizsgálatok és a terhesség alatt súlyos hányingerben és hányásban szenvedő emberek genomszekvenálási vizsgálatai rámutattak betegségük genetikai összetevőjére, amely két gént érint, köztük a GDF15-öt kódoló gént, mutatja be a szakértői értékelés előtt álló tanulmányt a ScienceAlert.
A hányinger és a hányás az egyik leggyakoribb tünet a terhesség első harmadában, de az esetek körülbelül 2 százalékában, azaz 50 terhességből 1 esetben a legsúlyosabb formája, a hyperemesis gravidarum (HG) alakul ki (magyarul: vészes terhességi hányás).
Fejzo saját tapasztalatai miatt tovább kutatta a kiváltó okot, majd 2022 elején kollégáival felfedezett néhány új ritka és gyakori genetikai változatot a GDF15 génben, amelyeket a HG kockázatával hoztak összefüggésbe. Ám e genetikai furcsaságok, valamint a GDF15 hormon közötti kölcsönhatás továbbra is tisztázatlan maradt.
Most Fejzo, a Dél-kaliforniai Egyetem Keck School of Medicine munkatársa és kollégái megosztották a legújabb bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy valóban GDF15 váltja ki a terhességi hányást.
Sok más fehérjéhez hasonlóan a GDF15 szintje is megugrik a terhesség alatt, és úgy tűnik, egyes nők érzékenyebbek a hormonra, mint mások. Fejzo és munkatársai azt találták, hogy a GDF15 szintje mérhetően magasabb volt egy körülbelül 60 terhességi hányásban szenvedő nőből álló csoportban, mint egy másik, hasonló méretű, nem érintett terhes nőkből álló csoportban, ami megerősíti a korábbi eredményeket.
Most már magabiztosan következtethetünk arra, hogy a GDF15 magasabb keringő szintje az anyai vérben összefügg a HG fokozott kockázatával
– írják a kutatók.
Ezután összehasonlították a GDF15 különböző genetikai változatait hordozó terhes nőket és magzatokat, és megállapították, hogy az egészséges terhességekben a GDF15 „túlnyomó többsége" a magzatból és a méhlepényből származik – bár a kutatók megjegyzik, hogy az anyák több GDF15-tel járulhatnak hozzá a keverékhez, amikor a terhes szervezetük alapvetően stresszes állapotban van a tünetek miatt.
Visszatérve a korábban azonosított, a HG-hez kapcsolódó genetikai variánsokra, Fejzo és csapata azt találta, hogy az ezekkel a variánsokkal rendelkező nők vérében jelentősen alacsonyabb volt a GDF15 hormon szintje, amikor nem voltak terhesek.
Ez a némileg meglepő megállapítás egy kicsit több értelmet nyert, amikor a kutatók elemezték egy több mint 18 ezer skót nőn végzett külön vizsgálat adatait. Kiderült, hogy azoknál a nőknél, akiknek a terhesség előtt magasabb volt a GDF15 szintje, valójában kisebb volt a hipermezis kialakulásának kockázata.
A kutatók arra következtetnek, hogy a terhesség előtti magasabb GDF15-szint bizonyos védelmet nyőjthat a hipermézissel szemben, érzéketlenné téve a nőket a hormonra, így kevésbé van hányást kiváltó hatása.
Az eredmények alapján az új bizonyítékok arra utalnak, hogy „a terhességi hányinger és hányás súlyossága a magzati eredetű GDF15 és az anya e peptiddel szembeni érzékenységének kölcsönhatásából adódik, amelyet alapvetően a hormon korábbi expozíciója határoz meg".
A szakértők szerint mindenképp jó hír, hogy rátaláltak a vészes terhességi hányás okára, az eredmények pedig némi enyhülést jelenthet a várandós nők számára, még akkor is, ha a felfedezés alapján még nem fejlesztettek ki új kezeléseket – ehhez még további kutatások szükségesek.
