Tarantula Nebula.
A NASA James Webb nevű űrteleszkópja megdöbbentő részletességgel örökítette meg a Tarantula-ködnek nevezett csillagcsaládot, amely eddig nem látott tudományos ismereteket elmélyítő jellegzetességeket tár fel – közölte az ügynökség kedden.

A hivatalosan 30 Doradus néven ismert űrvidékre jellemzőek a szőrös pók lábaira emlékeztető poros szálak, amely régóta a csillagkeletkezés iránt érdeklődő csillagászok kedvence.

A Webb nagy felbontású infravörös műszereinek köszönhetően most először vált láthatóvá több ezer fiatal csillag, távoli háttérgalaxisok, valamint a köd gáz- és porszerkezetének részletes szerkezete.

A Webb elsősorban az infravörös spektrumban működik, mivel a távoli kozmosz objektumainak fénye az Univerzum tágulása során erre a hullámhosszra nyúlt.

A teleszkóp elsődleges képalkotója, a Near-Infrared Camera (NIRCam) megállapította, hogy a köd közepén lévő üreget a halványkék pontokként megjelenő, hatalmas fiatal csillagok halmazából kiinduló csillagszél által hordozott sugárzás üregezte ki.

A Webb közeli infravörös spektrográfja (NIRSpec) – amely a fénymintákat elemzi az objektumok összetételének meghatározásához – az egyik fiatal csillagot éppen akkor kapta el, amikor egy porfelhőt taszított le maga körül.

Ugyanerről a csillagról korábban azt gondolták, hogy a keletkezés egy későbbi szakaszában van, és már jó úton halad a porbuborék kitisztulása felé.

A régiót a közép-infravörös műszerrel (MIRI) is leképezték, amely a hosszabb hullámhosszú infravörös tartományt használja a rövidebb hullámhosszúakat elnyelő vagy szóró porszemcséken való áthatolásra.

Ez elhalványította a forró csillagokat, és tisztázta a hűvösebb régiókat, felfedve a csillaggyárban eddig soha nem látott fénypontokat, amelyek a még tömeggyarapodó protocsillagokra utalnak.

A Tarantula-köd iránti csillagászati érdeklődés abból ered, hogy kémiai összetétele hasonló a gigantikus csillagkeletkezési régiókéhoz, amelyeket néhány milliárd évvel az ősrobbanás után figyeltek meg, a „kozmikus délnek" nevezett időszakban, amikor a csillagkeletkezés feltételezhetően tetőzött.

A mindössze 161 000 fényévre lévő Tarantula jól látható példája a kozmikus teremtés e virágzó időszakának.

A Webbnek lehetőséget kell adnia a tudósoknak arra is, hogy a kozmikus dél tényleges korszakából származó távoli galaxisokat is megpillantsák, és összehasonlítsák a Tarantula megfigyeléseivel, hogy megértsék a hasonlóságokat és a különbségeket.

A július óta működő Webb a valaha épített legnagyobb teljesítményű űrteleszkóp, és a csillagászok biztosak abban, hogy a a működése a felfedezések új korszakát fogja elősegíteni.

Forrás: Science Alert


A figyelmetekbe ajánljuk