Most egy kutatócsoport az űrteleszkóp képeit arra használta fel, hogy 19 közeli spirálgalaxis fotója alapján kiderítsék a csillagkeletkezés folyamatának titkait.
A PHANGS (Physics at High Angular Resolution in Nearby Galaxies) elnevezésű projekt eredményei a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban jelentek meg, ahol a kutatók 21 tanulmányt mutattak be, amelyekben négy galaxis kezdeti eredményeit ismertetik.
Az NGC 7496 nevű galaxis, ahol 60 új csillagkeletkezési folyamatot találtak.
(NASA, ESA, CSA és J. Lee/NOIRLab, A. Pagan/STScI)
A James Webb valóban új fejezetet nyitott az űrkutatásban: infravörös kamerájának köszönhetően eddig láthatatlan részekbe pillanthatunk bele az univerzumban – ilyen láthatatlan rész volt eddig például rövidebb hullámhosszúságú fény, mint például az optikai fény, ami olyan apró részecskéket szór ki, amiket eddig nem lehetett látni.
A vizsgált első négy galaxisban – M74, NGC 7496, IC 5332 és NGC 1365 – a tudósok eddig elképzelhetetlen részletességgel tudták kivenni a finom struktúrákat, olyan régiókat, amelyekről úgy gondolják, hogy csillagkeletkezésben gazdagok – a részletesség még a tanulmány szerzőit is meglepte.
Nadine Neumayer asztrofizikus, a németországi Max Planck Csillagászati Intézet munkatársa szerint a teleszkóptól származó adatok „lenyűgöző betekintést nyújtanak a környező spirálgalaxisok csillagkeletkezésébe".
A tanulmány szerint a felvételek lehetővé teszik a tudósok számára, hogy bizonyítékot találjanak az amúgy is feltételezett elméletükre, miszerint a csillagkeletkezés egy jól körülhatárolt, úgynevezett spirálkarok (azoknak a csillagoknak összessége, melyek elnyúlnak a küllő nélküli vagy küllős spirálgalaxisok közepétől - a szerk.) között zajlik, mivel sikerült bébicsillagokat rögzíteni a a galaxis sarkantyúiban.
A kutatók szerint a kezdeti eredmények azt sugallják, hogy számos dolog derülhet még ki a PHANGS projekt további részeiből, és pontos választ kaphatunk arra, hogy a galaxisok hogyan termelik ki az új csillagokat.
