Az űrkutatás a kezdetektől fogva a nagyhatalmak – az Egyesült Államok és a Szovjetunió, később Oroszország – játszóterének számított. Ebbe az országok közötti versenyfutásba kívánt belépni a 2000-es évek elején egy magánvállalat, a Space Exploration Technologies (röviden: SpaceX). Elon Musk cégének mindez annyira jól sikerült, hogy két évtized alatt teljesen a feje tetejére állította az iparágat. De hogyan jutottunk el idáig és hova tovább?
Kezdetek
Szeretnék a Marson meghalni, de persze nem egy rakétabecsapódástól
– nyilatkozta félig viccesen pár éve egy interjúban Elon Musk, aki már tinédzser kora óta dédelgette álmát, hogy beszáll az űrkutatásba. A 2000-es évek elején az akkor 30 éves dél-afrikai születésű üzletember kitalálta, hogy egy önfenntartó üvegházat küldene a „vörös bolygóra”, amelyet Mars Oasisnak neveztek el. Célja ezzel az lett volna, hogy felkeltse az űrkutatás iránt már egyre kevésbé érdeklődő átlagemberek figyelmét, és egyúttal tudományos bázist is biztosítson a Marson. Megkereste ötletével az Amerikai, az Európai és az Orosz Űrügynökséget is, akik azonban sorban elutasították – elsősorban a projekt hatalmas költségeire hivatkozva.
Ezek után elhatározta, hogy céljai elérése érdekében inkább saját maga hoz létre egy magánfinanszírozású – főleg rakéták építésére fókuszáló – űrvállalatot.
Erre végül azután kerített sort, hogy két, ’90-es években indított sikeres vállalkozását is pénzzé tette. Egyik a Zip2 online városkalauz-szoftver volt, amelyet 1999-ben 307 millió dollárért adott el, másik pedig a PayPal pénzügyi vállalkozás, amelyet az eBay vásárolt meg 2002-ben 1,5 milliárd dollárért. Musk így már elég tőkéhez jutott: 2002. március 14-én meg is alapította a SpaceX-et.
Ezt is olvasd el! Az űrutazós filmek megmutatják, mi vár a SpaceX-re?
Az első szárnypróbálgatások
Egyszerű, biztonságos, konkurenciáknál jóval olcsóbban üzemeltethető és újrafelhasználható. A cég ezt a négy alapelvet tűzte ki zászlajára. Az első évek azzal teltek, hogy kifejlesszék az első magánépítésű, folyékony üzemanyaggal működő hordozórakétát, amelyet Föld körüli pályára kívántak állítani: ez viselte a Falcon 1 nevet.
A harminc méteres szerkezettel kapcsolatban azonban számos kudarc érte őket; olyannyira, hogy három sikertelen tesztkilövés után majdnem csődbe is mentek. Újabb befektetőknek hála azonban megépülhetett egy negyedik prototípus, amely 2008. szeptember 28-án, majd 2009. július 14-én is sikerrel vette az akadályokat, utóbbival a malajziai RazakSat műhold pályára is állt.
A Falcon 1 eredményei fordulópontot jelentettek a SpaceX életében.
Már a NASA előtt
2008 decemberében a vállalat egy közel 1,6 milliárd dolláros szerződést kötött az Amerikai Űrügynökséggel (NASA), amelyben arra kötelezték magukat, hogy a Nemzetközi Űrállomást (ISS) időnként hasznos teherrel és emberi utánpótlással látják el. Erre azért lett szükség, mivel a NASA 2011-ig teljesen leállította űrsikló-programját, így kerestek egy olyan megbízható magáncéget, amely alkalmas kereskedelmi űrrakéta építésére.
Itt jött képbe az egyre nagyobb presztízsű SpaceX, amely ebben az időben minden erőforrását a Falcon 9 fejlesztésére fordította.
A hatvan méteresre tervezett eszköz először 2010 júniusában állt Föld körüli pályára. Ehhez a programhoz pedig több innováció is kötődik: egyrészt ez a rakéta már sokkal több rakományt (13 150 kilogrammot) volt képes feljuttatni, mint a Falcon 1 (670 kg). Továbbá ennek kapcsán kezdték el tesztelni, hogy a hordozórakéták közül az első fokozatot többször is felhasználható legyen.
Az újabb mérföld két év múlva érkezett el: 2012 júliusában a SpaceX Dragon már a Nemzetközi Űrállomásig is elért: ez lett a történelemben az első magánűrhajó, amely dokkolt az ISS-hez. Az űrkutatási vállalat 2012 októberében teljesítette az első rendszeres kereskedelmi járatát az űrállomásra. Ez a repülés csakugyan elérte kitűzött céljait, de a rakéta részleges meghibásodása belerondított Muskék felhőtlen örömébe. A hiba következtében az Orbcomm-OG2 nevű műhold abnormálisan alacsony pályára került, ez pedig a küldetés kudarcához vezetett. Ennek ellenére a Dragon űrhajó első változata 2020-ig húsz repülést hajtott végre az űrállomásra, amelyek közül egy kivételével (CRS-7, 2015 júniusában) mindegyik sikeresen megérkezett.
Ez is érdekelhet! Elon Musk szerint nem kizárt, hogy repülni is tud majd az új Tesla
Határ a csillagos ég?
2012 környékén már sejteni lehetett, hogy a ma már a Tesla és a X tulajdonosaként is ismert milliárdos nem elégszik meg a Föld körüli pályákra küldött egységekkel, ennél jóval messzebbre vágyik.
A SpaceX 2015. február 11-én elsőként juttatott sikeresen űreszközt a Föld körüli pályán túlra. A Falcon-9 rakéta segítségével elindították az amerikai NOAA Deep Space Climate Observatory (DSCOVR) űrszondáját – egész pontosan a Föld és a Nap között található L1 Lagrange-pont felé.
2015. december 22-én pedig megvalósult egy régebben megfogalmazott célkitűzés is: felszállás után sértetlenül tért vissza a Földre a Falcon-9 hajtőművének első fokozata. Ezzel bebizonyosodott, hogy a jövő a nem egyszer használatos űrrakétáké. A forradalmi alapötletet úgy képzeljük el, hogy a hajtóművek legvégét még a kelleténél előbb leválasztják a járműről, így az – a gravitációs erőknek és a megmaradt üzemanyag általi fékezésnek hála – sérülések nélkül landol egy előre meghatározott ponton.
Ezen áttörő eredmények mellett nem szabad megfeledkezni Musk emlékezetes árukapcsolásáról sem: 2016-ban Nap körüli pályára állították az első Falcon Heavy rakétát, amelynek orrkúpja alatt ott ékeskedett egy meggypiros Tesla Roadster – nem kis hírverést keltve ezzel a vállalkozó másik nagy techvállalatának. A volán mögé beültették az asztronautának öltöztetett apró babát, STARMAN-t is, akinek azóta megállás nélkül David BowieLife On Mars című slágere szól a rádióból. Nem álltak azonban meg a bábunál: 2020 óta több projekt keretében repültek már élő utasok a SpaceX fedélzetein.
El is érkeztünk a világ leginnovatívabb űrrepülési vállalatának legfrissebb programjaihoz.
Egyrészt 2019 májusa óta él a Starlink internetes műholdrendszer, amelyhez ma már több mint 2000 aktív műhold tartozik. Másrészt pedig ugyanettől az évtől kezdődően folyik a Starship-projekt fejlesztése, amely során a korábban használt Merlin helyett a metánnal működő, újrafelhasználható Raptor hajtómű dolgozik. A SpaceX vállalása ezzel az, hogy legújabb – 150 tonna rakományt is elbíró – rakétájukkal már lehetőség lesz az űrben történő üzemanyag-átvitelre két űrhajójuk között, valamint ezzel a technológiával tervezik meghódítani a Holdat és a Marsot is.
Világ legerősebb rakétarendszere ide, lenyűgöző tervek oda, számos kritika is éri a vállalatot. Egyrészt többször lehetett mostanában hallani, hogy a SpaceX eszközeiről lehulló űrszemetek világszerte megzavarják a légiközlekedést, sőt 2015 óta már többször bukkantak lezuhant maradványokra tengerpartokon vagy családi házak kertjeiben. A másik kritikus pont pedig maga a dollármilliárdos cégtulajdonos megosztó személye.
Ezt is nézd meg! Megvan a dátum: ekkor térnek vissza a Földre a Starline űrben ragadt asztronautái
Az arc a cég mögött
Fotó: Shutterstock
Ötfős cégként indult, mára a SpaceX több milliárd dolláros NASA- és légierő-indítási szerződéseket nyer el, illetve magáncégek megbízásából is szállít hasznos terheket az űrbe. Értékét több mint 30 milliárd dollárra becsülik, valamint több mint 6000 alkalmazottja van USA-szerte.
Ahhoz, hogy két évtized leforgása alatt egy magánprojektből a világ legköltségesebb iparágának vezető szereplőjévé lépjen elő Elon Musk vállalata, ahhoz az ő személye nagyon kellett.
Határokat és megalkuvást nem ismerő karakterként a kudarcoktól sem riadt meg, sőt a minél többszöri tesztelés és próbakilövés elvét szorgalmazta már a kezdetektől fogva. Bár sokan őrültnek tartják, elszántsága nélkül semmiképp nem tartana most ott az űrkutatás, ahol.
Való igaz, hogy a kaliforniai központú vállalat tartja egyedül az élen az Egyesült Államokat az űrversenyben Oroszországgal, valamint az egyre inkább feltörő Kínával, Japánnál és Indiával szemben. Ezzel együtt viszont sok amerikai szakértő és tisztviselő nem tartja előnyösnek, hogy a politikában is egyre befolyásosabb Musk kezében összpontosul az tengerentúli űrkutatás, hiszen így minden rajta áll vagy bukik.
Elképzelhető azonban, hogy hamarosan országon belüli vetélytársat kap.
Értesülések szerint ugyanis az Amazon tulajdonosaként ismert Jeff Bezos hamarosan felvásárolhatja a United Launch Alliance-t (ULA) a Lockheed Martintól és a Boeingtől. Az ULA korábban meghatározó szerepet játszott az amerikai nemzetbiztonsági műholdak piacán. Eközben Bezos űripari vállalata, a Blue Origin már fejleszti a részben újrahasználható New Glenn rakétáját, amely közvetlen versenytársa lehet a SpaceX technológiáinak. A versenyhelyzet ugyanakkor sose rossz az innováció szempontjából; Musk és vállalata így csak még eltökéltebb lehet a közeljövőben ötleteik megvalósításában.
Legyen szó a NASA Artemis-projektjének megtámogatásáról vagy egy önálló tervről, amely során már tényleg az alkotó álmát, a vörös bolygó kolonizálását tűzhetik ki reális célként.
(Források: Space.com, CNBC, Qubit, Spacejunkie)
