Talán már hallottál arról, hogy az Északi-sarkvidék több mint kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó többi része, ami nagyrészt egy furcsa visszacsatolásnak köszönhető: ahogy egyre több tengeri jég olvad, sötétebb vizek kerülnek felszínre, amelyek több napenergiát nyelnek el, ami tovább gyorsítja az olvadást. Mint kiderült, ez tévedés. A dolgok valójában még rosszabbak.
A mögöttes felmelegedési folyamatok, amelyeket sarkvidéki erősödésnek nevezünk, valóban bekövetkeznek. De ezek mértéke sokkal katasztrofálisabb, mint ahogy azt a tudósok először gondolták. A hőmérsékleti adatok áradatának köszönhetően 2021 végére a kutatók úgy becsülték, hogy a régió valójában több mint négyszer gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része, ami hatalmas következményekkel jár az egész bolygóra nézve. Most pedig egy külön csoport által egy júniusi tanulmány még finomabb megvilágításba helyezi a problémát, és kimutatja, hogy az elmúlt évtizedekben az Északi-sarkvidék nem egyenletes, kiszámítható ütemben melegedett. Ez azt jelenti, hogy a tudományos közösség és a politikai döntéshozók túlságosan alacsony számadatokra hivatkoznak.
Még nem világos, hogy mi okozta a sarkvidéki hőmérséklet hirtelen megugrását. De az 1980-as években bekövetkezett elsőt valószínűleg a légköri szén-dioxid-koncentráció növekedése okozta. A századforduló körüli második kiugrás inkább az éghajlat változékonyságának - például az óceáni áramlatok változásának - lehetett köszönhető. A tudósok azonban jól tudják, hogy mi okozza az általános sarkvidéki felmelegedést. A tengeri jégnek nagyon magas az albedója, ami azt jelenti, hogy a napsugárzás nagy részét visszaveri. Az alatta lévő tengervíznek azonban alacsony az albedója, ami azt jelenti, hogy elnyeli ezt az energiát. Tehát ahogy a jég olvad, az Északi-sarkvidék albedója csökken, ami megemeli a hőmérsékletet, ami még több jeget olvaszt el. Ez egy ördögi kör. A víz elpárolgása miatt, és mivel ilyenkor nagyobb vízfelület van nyitva, vízgőz kerül a légkörbe, és alacsony szintű felhők képződnek.
A felhők pedig, mint kiderült, a hőmérséklet növelésében is szerepet játszanak. A napsugárzás egy részét visszaverik a világűrbe, persze, de egy részét el is nyelik, mint szigetelőanyag. Az alacsonyszintű felhők egész télen megmaradnak, és megkötik a hőt a tájban. Így bár az Északi-sarkvidék egyes részein a tél mélyén egyáltalán nem süt ki a nap, a melegebb nyarak és őszök a leghidegebb hónapokat melegebbé teszik. A nyár extra melege is megreked a Jeges-tengerben, majd a tél folyamán felszabadul. A legnagyobb felmelegedés az Északi-sarkvidéken télen következik be, ami talán meglepő lrjry, mert a legnagyobb tengeri jégolvadás nyáron van"Ekkor érkezik be a napfény. De az elképzelés szerint az óceánok szezonálisan tárolják a hőt. Olyan ez, mint egy hatalmas radiátor, amely akkor is felmelegíti a szobát, amikor már kikapcsolták.
Ezzel párhuzamosan a viharok az alacsonyabb szélességi körökből nedvességet szállítanak az Északi-sarkvidékre, ami tovább ösztönzi a felhők kialakulását. Az óceáni áramlatok által délről északra szállított melegebb víz pedig tovább olvasztja a tengeri jeget. Ahogy olvad, a víz elpárolog, és növeli a légköri nedvességet, ami télen a felhőzet növekedését okozza, és ezekből a felhőkből infravörös sugárzás érkezik a felszínre. Ez az egyik visszacsatolási hurok, amely az Északi-sarkvidék hőmérsékletének növekedését okozhatja, a kutatók úgy vélik, hogy ez az egyik oka annak, hogy 2000 körül ilyen mértékű hőmérséklet-emelkedést tapasztalunk. A következmények már most is hatalmasak és messzire nyúlnak. Mindenekelőtt a nagyobb olvadás - különösen Grönlandon, amely évente negyedbillió tonna jeget veszít - magasabb tengerszintet jelent.
Ráadásul a melegebb vizek fizikailag nagyobbak lesznek, ami a hőtágulás néven ismert jelenség, és tovább emeli a tengerszintet. A táj a szó szoros és átvitt értelemben is felfordulást szenved. A melegedő hőmérséklet felolvasztja a fagyott talajt, az úgynevezett permafrosztot. Amikor a permafroszt elveszíti a vizet, összeomlik, és magával rántja a benne vagy fölötte lévő infrastruktúrát, például a csővezetékeket, utakat és épületeket. Az egekbe szökő hőmérséklet is kizöldíti ezt a tájat. A cserjefajok észak felé vonulnak, és a növényzet több havat szorít a talajhoz. Ez megakadályozza, hogy a téli hideg áthatoljon rajta, ami felgyorsíthatja a permafroszt felolvadását. A sok plusz növényzet sötétebb is - ahogyan maga a tenger is sötétebb, mint a jég -, és így több napsugárzást nyel el.
Egyszerűen fogalmazva, az Északi-sarkvidék éghajlati és ökológiai bizonytalanságba süllyed. Ez a fajta változékonyság megnehezíti a modellek számára, hogy pontosan meghatározzák, hogyan változik az Északi-sarkvidék, és megjósolják, hogy ezek a változások hogyan fogják befolyásolni a tágabb éghajlati rendszert. Ezért olyan fontos, hogy a tudósok felülvizsgálják a felfogásukat, miszerint az Északi-sarkvidék valójában több mint négyszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó többi része. Az egyik legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy az éghajlati rendszer elérheti a fordulópontot, amikor a felmelegedés gyors változásokat indít el. Ha például az Északi-sarkvidék eléggé felmelegszik, Grönland olvadása gyorsan felgyorsulhat.
(Forrás: Wired)
