Valószínűleg aszteroidák és üstökösök ütközése okozta a víz kialakulását a Holdon, de egy új tanulmány szerint a holdi víznek van egy másik forrása is: a Föld légköre.
A tudósok szerint a bolygónk felső légköréből kiszabaduló, majd a Holdon egyesülő hidrogén- és oxigénionok akár 3500 köbkilométernyi felszíni permafrosztot vagy felszín alatti folyékony vizet is létrehozhattak.
A teória szerint a hidrogén- és oxigénionok a Hold felszínére kerülnek, amikor a Hold áthalad a Föld magnetoszférájának (a Földet körülvevő, a mágneses mező által befolyásolt, csepp alakú buborék) csóváján.
A Holdon nincs magnetoszféra, így amint az ionok a bolygó felszínére csapódnak, örökfagy keletkezik – vélik a kutatók. A fagy egy része különböző geológiai folyamatok révén a felszín alá kerülhet, és folyékony vízzé alakulhat.
A kutatók feltételezése szerint ezen ionok lassú felhalmozódása történt az elmúlt évmilliárdok során, vagyis akkor, amikor a korai Földet és a Holdat más, az űrben száguldó égitestek súlyos becsapódásai sújtották.
A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter gravitációs adatait használták fel a Hold sarkvidékeinek és több nagyobb kráterének alapos vizsgálatához. A csapat olyan anomáliákat fedezett fel, amik olyan kőzetrepedésekre utalhatnak, amelyek képesek befogadni a folyadékot.
Bár elképzelhető, hogy a Holdon lévő víz több forrásból származik – többek között a tudósok szerint a napszél által kiváltott hidrogén- és oxigénreakciókból –, a víz nagy része valószínűleg ezen a módon érkezhetett a „szomszédunkhoz”.
A NASA hosszú távú emberi jelenlétet szeretne létesíteni a Holdon, és ehhez egy megfelelő holdi állomásra van szükség, amelynek a közelében vízforrás is van. Ez a legújabb kutatás segíthet a szakembereknek eldönteni, hogy hol helyezzék el ezt az állomást.
Forrás: Science Alert
