A pleisztocén kori őseink étrendjéről szóló tanulmány szerint a paleolit konyha minden volt, csak nem húsmentes.
A modern emberi anatómiától és fiziológiától kezdve az ősi emberi csontokban és fogakban lévő izotópok méréséig több száz korábbi tanulmányt áttekintve az derült ki, hogy nagyjából 12 ezer évvel ezelőttig elsősorban csúcsragadozók voltunk. Az akár 2,5 millió évvel ezelőtt élt hominidák élelmiszerlistájának rekonstruálását megnehezíti, hogy a növényi maradványok nem maradnak meg olyan könnyen, mint az állati csontok, fogak és kagylók. Más tanulmányok a csontok és a fogzománc kémiai elemzésével találtak helyi példákat a növényi anyagokban gazdag étrendre.
De ennek az emberiség egészére való kivetítése nem olyan egyszerű. A fosszilis feljegyzésekben bőséges bizonyítékot találak a vadászatról, de annak meghatározásához, hogy mit gyűjtöttek, az antropológusok hagyományosan a modern kori néprajzhoz fordulnak, abból kiindulva, hogy kevés dolog változott. Egy 2021-es tanulmány kutatói szerint ez hatalmas hiba. Az egész ökoszisztéma megváltozott, és a körülményeket nem lehet összehasonlítani, állítják. A pleisztocén korszak meghatározó időszak volt a Föld történetében számunkra, emberek számára.
A végére a földgolyó legtávolabbi szegleteibe vonultunk, és túléltünk minden más hominidát a családfánk ágán. Az utolsó nagy jégkorszak idején a mai Európa és Észak-Amerika területének nagy részét rendszeresen vastag gleccserek temették maguk alá. A jégbe zárt vízmennyiség miatt az ökoszisztémák világszerte jelentősen eltértek a ma ismertektől. Nagytestű vadállatok, köztük mamutok, masztodonok és óriás lajhárok járták a tájat - sokkal nagyobb számban, mint amilyet ma látunk.
Természetesen nem titok, hogy a Homo sapiens leleményességét és hihetetlen kitartását használta fel arra, hogy levadássza ezeket a hatalmas étkezési célpontokat. De hogy milyen gyakorisággal zsákmányolták ezeket a növényevő állatokat, azt már nem volt olyan könnyű kideríteni. Ahelyett, hogy kizárólag a fosszilis leletekre támaszkodtak volna, vagy a mezőgazdaság előtti kultúrákkal végeztek volna bizonytalan összehasonlításokat, a kutatók a saját testünkbe ágyazott bizonyítékokhoz fordultak, és összehasonlították azokat legközelebbi unokatestvéreinkkel.
Az emberi viselkedés gyorsan változik, de az evolúció lassú. A test emlékszik. Nagyobb zsírtartalékokkal rendelkezünk, és ezeket úgy tudjuk hasznosítani, hogy a zsírokat gyorsan ketonokká alakítjuk, ha szükség van rájuk. A többi mindenevővel ellentétben, ahol a zsírsejtek kevesen, de nagyok, a miénk kicsi és számos, ami egy ragadozóéra emlékeztet. Emésztőrendszerünk is gyanúsan hasonlít a táplálékláncban magasabban álló állatokéra. Szokatlanul erős gyomorsavval rendelkezünk, amire éppen szükségünk lehet a fehérjék lebontásához és a káros baktériumok elpusztításához, amelyeket egy egyhetes mamutdarabon találnánk.
Még a genomunk is arra utal, hogy jobban támaszkodunk a húsban gazdag étrendre, mint a cukorban gazdagra. A csapat érvelése kiterjedt, érinti a szerszámhasználat bizonyítékait, a paleolitikus maradványokban található nyomelemek és nitrogénizotópok jeleit, valamint a fogak kopását. Mindez nem azt jelenti, hogy több húst kellene ennünk. Evolúciós múltunk nem szolgál útmutatásul az emberi egészségre vonatkozóan, és ahogy a kutatók hangsúlyozzák, a világunk már nem az, ami régen volt.
(Forrás: ScienceAlert)
