Hiányozhat valami, ami sosem volt a miénk? Elkaphatnak minket nosztalgikus érzések egy olyan évtized láttán, amiben nem éltünk? A tudomány szerint: igen. Ezt hívják anemoiának, de mi áll a különös pszichológiai jelenség mögött? Mutatjuk!
A nosztalgia kifejezést egy svájci orvos alkotta meg a 17. században, hogy leírja az otthonuktól távol harcoló zsoldosok kínzó honvágyát. A görög „nostos” (hazatérés iránti vágy) és „algos” (fájdalom) szavakból áll össze.
Napjainkban a nosztalgia egészen mást jelent, legfőképp a gyermek- és fiatalkor iránti vágyakozás leírására használjuk. Ilyenkor keserédes érzések kavarognak bennünk, ám a szakértők szerint különféle pszichológiai előnyei vannak: például segít enyhíteni a magány vagy az egzisztenciális szorongás érzését. Azonban vágyakozni egy olyan múlt iránt, amit sosem éltünk át, egészen más tészta.
Ez az anemoia.
Sok ember erősen vágyakozik egy múltbeli időszak után, amelyet csupán a képzeletükben vagy a kulturális reprezentációk alapján ismernek. Például valaki úgy érezheti, hogy a 19. századi életstílus – amit filmekből vagy könyvekből ismer – vonzó és kívánatos, még akkor is, ha valójában sosem tapasztalta meg ezt az időszakot.
Ez is érdekelhet: Mi lehet az az individuálpszichológia és mi köze van Napóleonhoz?
A beszámolók és források alapján az elménk szimulációt hoz létre arról, hogy milyenek lehettek azok a helyek vagy idők, és ezután vágyat érzünk arra, hogy magunk is átéljük azokat. Bár a kutatók úgy vélik, ez akkor valószínűbb, ha elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel.
MidJourney
Felmérések szerint a legtöbbeknek az 1980-as évek Tokiójának neonfényes, futurisztikus technológiával díszített utcái adják meg azt a fajta különös hangulatot, amely táplálhatja az anemoiát.
Shutterstock
A túlzott álmodozás árnyoldala
De mint mindenből, ebből is megárthat a sok. A képzelőerő és a fantázián alapuló játékok gyermekkorban rendkívül fontosak. A képzeletbeli barátok és a különféle szerepjátékok fejlesztik a kreativitásunkat, problémamegoldó képességünket és érzelmi fejlődésünket. Ugyanakkor az álmodozás felnőttkorban is hasznos lehet, mivel segíthet megküzdeni a stresszel, lehetőséget adva arra, hogy mentális szünetet tartsunk és feldolgozzuk az élet eseményeit.
Az, hogy a régi időkről és a múlt iránti vágyakozásról elmélkedünk, szintén az álmodozás egy formája lehet. Azonban, ha ezt túlzásba visszük, az negatív irányba befolyásolhatja mentális egészségünket.
A túlzott ábrándozást maladaptív álmodozásnak nevezik, amely során emberek az intenzív érzelmi bevonódás miatt elszakadhatnak a való világtól, és elhanyagolhatják mindennapi életük fontos aspektusait.
A maladaptív álmodozók nehezen tarthatják fenn a kapcsolatot az ismerőseikkel, ami miatt a környezetükben élők úgy érezhetik, hogy semmibe veszik őket, vagy figyelmen kívül hagyják őket. Továbbá, a bonyolult álmodozásokban a szereplőkhöz való erős kötődés irreális elvárásokat támaszthat a valós életbeli interakciókkal szemben, ami csalódáshoz és frusztrációhoz vezet, hiszen ezek sokszor nem felelnek meg a magas elvárásoknak.
A kutatók kifejlesztettek egy eszközt, a Maladaptív álmodozási skálát (MDS). Ez az önbevallásos kérdőív különböző szempontokat mér, például az ilyen élénk fantáziákhoz kapcsolódó gyakoriságot, időtartamot és érzelmi intenzitást. Ennek segítségével a szakemberek jobban megérthetik, hogy ezek a viselkedések mennyire mélyen gyökereznek egy személy mindennapi rutinjában.
Shutterstock
Kutatások azt is mutatják, hogy ez a fajta álmodozás kényszeres lehet, tehát rendkívül nehéz kontrollálni az illetőnek, hogy ne csinálja.
Olvasd el ezt is! Isteni üzenetből ördögi marketingeszköz? Az álommanipuláció és ami mögötte rejlik
A portugáloknak külön kifejezése van a nosztalgiára: saudade
Sokan ezt a portugál szót tartják a világ egyik legszebb kifejezésének. A saudade jelentése egyfajta nosztalgikus, de erős és fájdalmas vágy valami vagy valaki után, akit vagy amit nagyon szeretsz, de már elvesztettél és nem lehet többé a tiéd. A keserédes és igen mélyen megélt érzelmi állapot, illetve a szó az alapja a melankolikus portugál zenei műfajnak, a fadónak is, melynek dalait egy énekes adja elő egy portugál és egy spanyol gitár kíséretében.
De Brazíliában is használják, sőt, a Saudade napját hivatalosan január 30-án ünneplik a dél-amerikai országban.
Végszó
Az anemoia tehát az emberi psziché komplexitását és a múlt iránti vágyainkat reflektálja, különösen azzal kapcsolatban, hogy miképp hatnak ránk a történelmi és kulturális narratívák. Jól láthatóan befolyásolja a személyes és kollektív identitásunkat, ami teljesen normális, ha megfelelő keretek között történik.
