Korábbi kutatások már megállapították, hogy a tehetős emberek átlagosan boldogabb, tartalmasabb életet élnek. Egy új tanulmány ennél árnyaltabb kérdést tesz fel: az értelem előre jelzi-e a boldogságot, függetlenül a vagyontól?
Az értelem keresése szorosan összefonódik a jól megélt életre való törekvéssel. Az értelem távol áll a filozófiai absztrakciótól, és gyakran előre jelzi az élettel való elégedettséget és a boldogságot. Még a presztízsnél, az élvezeteknél vagy a pénznél is fontosabbnak tartják. Vajon a pénz birtoklása csökkentheti az értelem jelentőségét? Tudósok erre a kérdésre keresték a választ. A kutatók és a filozófusok a pszichológiai jólét két típusát különböztetik meg: az eudaimonikus (az értelmes, céltudatos vagy jelentős) és a hedonikus (az élvezetes vagy élvezhető). Ez utóbbi igazodik ahhoz, amit a legtöbb ember boldogságnak nevez. A különbségtétel megértéséhez képzeljük el, hogy keményen dolgozunk egy fontos életcélért. Ez értelmesnek, de kellemetlennek tűnhet. Másrészt a heroin fogyasztása értelmetlennek, de élvezetesnek tűnhet.
Az értelem és a boldogság ritkán válik el teljesen egymástól. Általában az értelmes élmények boldoggá teszik az embereket, és fordítva. Például a barátokkal való együttlét, az ajándékvásárlás másoknak és az élet mérföldköveinek megünneplése egyaránt lehet értelmes és élvezetes. Az élet értelmének megtalálása tehát általában jó módja a boldogság fokozásának. A korábbi kutatások megállapítják, hogy a gazdag emberek átlagosan boldogabb és tartalmasabb életet élnek, mint alacsonyabb jövedelmű társaik. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a pénzzel értelmet és boldogságot is lehet vásárolni, feltéve, hogy a megfelelő módon költjük el - például élmények, a szeretteinkkel töltött idő vagy másoknak szánt ajándékok vásárlására. A friss kutatásban egy árnyaltabb kérdés megválaszolását tűzték ki célul: hogyan befolyásolja a pénz az értelem és a boldogság közötti kapcsolatot?
Az értelem a vagyontól függetlenül előre jelzi a boldogságot? Vagy a pénz megváltoztatja a dolgokat? A kérdés megválaszolásához a kutatócsoport a Gallup felméréseinek elemzésével kezdte, melyeket közel 350 ezer felnőtt körében végeztek az Egyesült Államokban. A boldogságot három igen/nem kérdés átlagolásával mérték: sokat mosolyogtak vagy nevettek-e tegnap, a nap nagy részében élvezetet tapasztaltak-e, és sok boldogságot éltek-e át. A kutatók az értelmet két olyan kritérium átlagolásával mérték, amelyek az egyén életcél-érzését értékelik: mennyire szeretik a válaszadók azt, amit minden nap csinálnak, és mennyire motiválja őket céljaik elérése. A jólétet a havi jövedelemmel mérték. Az eredmények azt mutatják, hogy minél gazdagabb valaki, annál kevésbé befolyásolja az értelem a boldogságszintjét.
Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy a magas jövedelműek kevesebb általános értelemről vagy boldogságról számoltak be - az ő szintjük nagyjából ugyanolyan magas, sőt magasabb volt, mint az alacsonyabb jövedelmű résztvevőké. A tanulmány azonban azt találta, hogy az értelem kevésbé volt fontos a boldogságuk szempontjából. Ez a tanulmány csak az amerikaiakat vizsgálta, akik gyakran pszichológiailag szokatlanok a más kultúrákból származó emberekhez képest. Lehetséges, hogy az amerikaiak materialisták és sajátoskodók. Azt akarták megtudni viszont, hogy ez valami alapvetően emberi dolog-e. Úgyhogy egy új tanulmányban azt vizsgálták, hogy a megállapítás a világ többi részére is érvényes-e.
A kutatók ezúttal a Gallup World Poll felmérést használták, amely egy széles körben validált felmérés, amelyet 123 országban helyi nyelveken végeznek. A jelentés mérésére egy másik kérdést használtak: úgy érzi, hogy az életének van-e fontos célja vagy értelme? Ismét kiderült, hogy az értelem és a boldogság közötti összefüggés a gazdagság növekedésével egyre kisebb lett. Ez a minta a világ 11 régiójából 10-ben érvényesült, beleértve Latin-Amerikát, a Szaharától délre fekvő Afrikát, a Közel-Keletet és Európát. Kelet-Ázsia volt az egyetlen régió, ahol a gazdagok valamivel erősebb kapcsolatról számoltak be az értelem és a boldogság között, de ezek az eredmények statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Mivel az első két tanulmány a Gallup meglévő felmérési adatait használta, a kutatók nem tudták ellenőrizni az értelem, a boldogság és a gazdagság értékelésére használt kérdéseket.
Ezért a kutatók egy harmadik vizsgálatot végeztek. A kutatók egy népszerű francia tévéműsoron keresztül toborzott résztvevőket, és jól hitelesített, közvetlen kérdéseket tett fel nekik. A résztvevők azt értékelték, hogy milyen mértékben élnek céltudatos és értelmes életet, és milyen mértékben tartják magukat boldog embernek. A vagyoni helyzetet illetően a résztvevők a társadalmi-gazdasági helyzetüket a MacArthur társadalmi ranglétra segítségével értékelték, amely azt kérdezi a résztvevőktől, hogy szerintük hol állnak másokhoz képest, figyelembe véve a pénzüket, az iskolázottságukat és a munkájukat. Ismét elmondható, hogy minél magasabbra jelentette valaki, hogy a társadalmi-gazdasági ranglétrán áll, annál kevesebb jelentőséget jósoltak a boldogságának.
(Forrás: BigThink)
