Ugyan az orosz invázió után egyre többször hangoztak el nukleáris fenyegetések, szakértők szerint ezeket inkább érdemes blöffként kezelni. De mennyire valószínű, hogy valóban kialakulhat egy nukleáris konfliktus? A lehetetlennek tűnő kérdést a MIT egyik fizikaprofesszora, Max Tegmark próbálta megválaszolni.
Sokan kérdezték tőlem, hogy szerintem mekkora az esélye egy közelgő nagy amerikai-orosz nukleáris háborúna. Jelenlegi becslésem szerint nagyjából annyi, mintha az orosz ruletten veszítenénk: egy a hathoz
– írta a professzor a LessWrong blogon.
Tegmark érvelésének középpontjában Dávid és Góliát csatája áll – az előbbi Ukrajna, utóbbi Oroszország. Ezen a dinamikán belül pedig a professzor egy sor lehetséges kimenetelt vizsgált, illetve azok valószínűségét.
A legrosszabb forgatókönyvét „KABOOM"-nak címkézi, ami állítása szerint „egy nagy amerikai-orosz nukleáris háborút jelöl, amely nukleáris telet okozhat, és megölheti a legtöbb embert a Földön". De Tegmark kiemeli: ez a legrosszabb lehetőség, és számos más forgatókönyvet is felajánl, amelyek a KABOOM helyett vagy az afelé vezető úton történhet.
„Koszovó" és „Vietnam" már olyan forgatókönyvekre utal, ahol az egyik fél egyoldalúan győz, míg „Líbia", „Korea" és „Finnország" olyan köztes kimenetelekre utalnak, amelyekben a forrongó háború, a befagyasztott háború és a teljes béke szerepel.
Az akadémikus végül arra a következtetésre jutott a kockázati modellje révén, hogy – főként Putyin, a NATO és a világ közvéleményének saját pszichoanalízise alapján – 80 százalék az esélye annak, hogy a NATO valamilyen kollektív katonai akciót indít Oroszország ellen; 70 százalék az esélye annak, hogy Oroszország nukleáris fegyverekkel vág vissza erre a NATO-offenzívára, ami végső soron a KABOOM területére juttathat minket; és 30 százalék az esélye annak, hogy mindkét fél a de-eszkaláció mellett dönt.
Ha ezeket a százalékokat átszámoljuk, akkor – ahogy Tegmark írja – nagyjából egy a hathoz arányt kapunk.
Fontos megjegyezni, hogy Tegmark tippjei nincsenek kőbe vésve, nincs tudományos modell az emberi természetre, így ezek az elemzések még mindig csak a találgatás és a tudomány között mozognak.
