A nemek között mindig több a hasonlóság, mint a különbség. A kutatások azonban következetesen azt mutatják, hogy a nők a férfiakkal szemben a magasabb beltéri hőmérsékletet részesítik előnyben. De vajon tudományosan alátámasztják-e azt a széles körben elterjedt hiedelmet, hogy a nők jobban érzik a hideget, mint a férfiak?
Körülbelül azonos testsúly mellett a nőknek általában kevesebb izomzatuk van a hőtermeléshez. A nőknél a bőr és az izmok között több a zsír is, ezért a bőr hidegebbnek érződik, mivel kissé távolabb van az erektől. A nők anyagcseréje is általában alacsonyabb, mint a férfiaké, ami csökkenti a hőtermelő képességet hidegben, így a nők hajlamosabbak arra, hogy a hőmérséklet csökkenésével fázzanak.
A nőkben nagy mennyiségben előforduló ösztrogén és progeszteron hormonok hozzájárulnak a testmaghőmérséklet és a bőr hőmérsékletéhez. Az ösztrogén kitágítja az ereket a végtagokon. Ez azt jelenti, hogy több hő távozhat a környező levegőbe.
A progeszteron pedig a bőrben lévő erek összehúzódását okozhatja, ami azt jelenti, hogy kevesebb vér áramlik bizonyos területekre, hogy a belső szervek melegebbek maradjanak, így a nők hűvösebbnek érzik magukat. Ez a hormonegyensúly a menstruációs ciklussal együtt változik a hónap folyamán.
A hormonok hatására a nők keze, lába és füle is körülbelül három Celsius-fokkal hűvösebb marad, mint a férfiaké. A testmaghőmérséklet az ovulációt követő héten a legmagasabb, mivel a progeszteronszint megemelkedik. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban a nők különösen érzékenyek lehetnek a hűvösebb külső hőmérsékletre.
Bár a kezek és a lábak hűvösebbek, a nők átlagos maghőmérséklete mégis melegebb, mint a férfiaké. Valószínűleg innen ered a hideg kéz, meleg szív mondás. Az a jelenség, hogy egyesek közülünk a melegebb hőmérsékletet kedvelik, nem csak az emberekre jellemző. Számos madár- és emlősfajon végzett tanulmányok arról számolnak be, hogy a hímek általában hűvösebb, árnyékos helyeken gyülekeznek, míg a nőstények és az utódok melegebb, napfényes környezetben tartózkodnak.
A hím denevérek inkább a hegyek hűvös, magas csúcsain pihennek, míg a nőstények a melegebb völgyekben maradnak. A nőstény emlősök talán azért alakították ki a melegebb éghajlatot előnyben részesítő tulajdonságukat, hogy az utódokkal együtt pihenhessenek azokban a szakaszokban, amikor a fiatalok még nem tudják szabályozni saját testhőmérsékletüket. A hőérzékelő mechanizmusok közötti különbség tehát evolúciós előnyt jelenthet.
(Forrás: ScienceAlert)
