Az Ibériai-félszigeten feltárt neandervölgyi maradványokból származó fogköveket tanulmányozva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyiek egy része mindenevő volt, és különféle növényeket és gombákat fogyasztottak, azonban a tudományos világ más szereplői megkérdőjelezik a kutatás eredményeit.
Abban a reményben, hogy a neandervölgyi húsevés kérdését tisztázni tudják, egy nemzetközi kutatócsoport új analitikai módszerekkel vizsgálta meg egy középső paleolitikumból származó neandervölgyi fogzománcát, akinek a maradványait a spanyolországi Gabasa barlangban találták meg.
Az ilyen esetekben a tudósoknak – akik azt szeretnék kideríteni, hogy egy, már kihalt élőlény milyen helyet foglal el a táplálékláncban – fehérjéket kell kivonniuk és nitrogénizotópokat kell elemezniük a csont kollagénjéből – a nitrogén-15 nagyobb aránya a nitrogén-14-hez képest nagyobb mennyiségű húsfogyasztásra utal.
Ennek a technikának azonban vannak korlátai, és csak a mérsékelt éghajlatról származó, legfeljebb 50 ezer éves példányok esetében működhet. Az is félrevezető lehet, ha magát az állatot olyan növényi táplálékkal hizlalták, amely a vártnál több nitrogén-15-öt tartalmazott.
Míg a nitrogénizotóp-elemzés fényt derített néhány más neandervölgyi-rejtélyre, a Gabasa-fogon nem működött volna, ezért a kutatók a cinkizotóp-arányokat vizsgálták a zománcban.
Ez a módszer kihasználja, hogy a cink koncentrációja a zománcban a tápláléklánc minden egyes lépcsőfokán változik, ami a modern maradványok és néhány ősi állatcsont esetében is kimutatható. Ez az első alkalom azonban, hogy a cinket egy neandervölgyi ember táplálkozási szokásainak értékelésére használták.
A kutatók Klervia Jaouen, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) munkatársa vezetésével a cinkizotópos elemzést a neandervölgyi zápfogon, valamint több, a közelben talált korabeli állatfaj, köztük növény- és húsevők csontjain is elvégezték.
A cink-66 izotópok alacsonyabb aránya egy élőlény csontjaiban általában nagyobb valószínűséggel jelenti azt, hogy az állat húsevő volt – magyarázzák a kutatók.
A neandervölgyi zápfogban talált alacsony cinkizotóp-nyom alapján Jaouen és kollégái arra következtetnek, hogy a lelet valószínűleg egy elkötelezett húsevőtől származik.
Bár a vizsgált neandervölgyi egy csúcsragadozó lehetett a paleolitikus Ibériában, a táplálkozási szokásai igencsak figyelemreméltóak voltak.
Sok korabeli húsevő ebben a régióban valószínűleg a zsákmány csontjait és vérét is elfogyasztotta, ami növelhette a cinkizotóp-nyomvonalukat – jegyzik meg a kutatók.
Mivel ennek a neandervölgyinek alacsony a cinkizotóp-nyomvonala, Jaouen és kollégái azt gyanítják, hogy az egyed sok állati húst evett, de vért és csontokat nem fogyasztott.
Bár ezek az eredmények alátámasztják a neandervölgyiek húsevő hajlamára vonatkozó meglévő bizonyítékokat, további kutatásokra van még szükség ahhoz, hogy megértsük az előemberek étrendjének teljes skáláját.
Mindezek mellett az is valószínűsíthető, hogy egyes neandervölgyi populációk gyakran kiegészíthették étrendjüket növényekkel és gombákkal, mint a többiek.
A kutatók szerint az ilyen típusú cinkizotóp-elemzés megkönnyíti az élőlények azonosítását, és hamarosan segíthet megoldani a neandervölgyiekkel kapcsolatos táplálkozási kérdéseket is.
Jaouen és kollégái remélik, hogy hasonló elemzéseket végezhetnek majd más lelőhelyeken is, többek között a franciaországi Rhone-völgyben található, kövületekben gazdag Payre-ban.
Forrás: Science Alert
