A tudósok egyre inkább feltárják, hogy környezetünk milyen módon alakítja nemcsak mentális egészségünket, hanem kognitív képességeinket is.
Egy új tanulmány most lenyűgöző összefüggést fedezett fel aközött, hogy hol nőttünk fel és a navigációs képességeink között. A franciaországi CNRS és a University College London kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy az emberek jobban navigálnak olyan környezetben, amely topológiailag hasonló ahhoz, ahol felnőttek. Emellett azok az emberek, akik rácsszerű városokban nőttek fel, rosszabbul navigáltak a kevésbé szervezett környezetben, mint azok, akik véletlenszerűbben kialakított városokban nőttek fel, és a városon kívüliek jobban navigáltak a nagyobb terekben, mint a belvárosiak.
A kutatók 38 országból 397 162 olyan emberről tárolt adatokat gyűjtöttek, akik játszottak a Sea Hero Quest (SHQ) nevű videojátékkal, egy útkereső játékkal, amelyben egy hajót kell navigálni tengeri élőlények keresése közben. Azért választották ezt a konkrét feladatot, mert az SHQ-ban nyújtott teljesítmény bizonyítottan előre jelzi a valós világbeli navigációs képességeket, és a kutatóknak nagy adathalmazhoz volt hozzáférésük.
Az SHQ játékosai kezdetben egy térképet kapnak, amely jelzi a kiindulási helyüket és számos ellenőrzőpont helyét, amelyeket meghatározott sorrendben kell megtalálniuk. A kutatók csak olyan játékosok adatait használták fel, akik legalább tizenegy szintet teljesítettek a játékban, hogy megbízható becslést kapjanak a térbeli navigációs képességről.
A térbeli navigációs képességek esetleges eltéréseinek vizsgálatára a kutatók kidolgoztak egy mérőszámot, amely azt mérte, hogy mennyire összetett egy város alaprajza. Kiszámították a 38 ország legnagyobb városainak utcahálózati entrópiáját (SNE), ahonnan a résztvevők adatai származnak. A rácsszerű városok (pl. Chicago) kis SNE-vel rendelkeznek, míg a szervesen elterülő városok (pl. Prága) magasabb SNE-vel.
Ez megerősíti a környezetnek az emberi megismerésre gyakorolt hatását globális szinten, és rávilágít a várostervezés fontosságára az emberi megismerésre és az agyműködésre, írják a kutatók a tanulmányban. A vizsgálatba bevont országok többsége hasonló SNE-t mutatott, ami a régi városközpontok tipikus organikus utcamintáira utal (pl. Franciaország, Románia, Spanyolország, Thaiföld, India). Néhány országban azonban kifejezetten kisebb SNE-t találtak, ami az ortogonális rácsos elrendezésnek felel meg, ami egy nagyon gyakori tervezett városi utcamintázat (pl. Egyesült Államok, Argentína).
Az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatásokkal is, amelyek összefüggést mutattak ki a komplex környezet felfedezése és a rágcsálók hippokampuszában növekvő új neuronok pozitív hatása között, valamint azokkal a kutatásokkal, amelyek a hippokampusz megnövekedett aktivitását és térfogatát az embereknél a komplex térbeli navigációval hozták összefüggésbe. A felszínen józan észnek tűnik, hogy azok az emberek, akik összetettebb környezetben nőttek fel, jobb navigációs képességekkel rendelkeznek, de a szerzők rámutatnak, hogy valószínűleg több mechanizmus is szerepet játszik, amikor az emberek navigációs készségei fejlődnek.
Jellemzően hajlamosak vagyunk minimalizálni a használt utcákat és a kanyarokat, amikor közlekedünk. A szabálytalan utcaképeken való navigálás valószínűleg azzal járna, hogy a nagyobb változó utcaszögek miatt jobban nyomon kellene követni a cél irányát, az utcanevek és a közelgő kanyarok térbeli vagy prospektív memóriáját használva. A kutatók szerint az, hogy folyamatosan részt kell vennünk ezekben a kognitív feladatokban, valószínűleg növelné a tájékozódás, a prospektív memória és a tervezés alapjául szolgáló neurális rendszerek kapacitását.
(Forrás: ScienceAlert)
