Egy pár új jelentés az űrhajók elleni támadásra alkalmas technológiák egyre szélesebb körére mutat rá.
Tavaly novemberben, három hónappal azelőtt, hogy az orosz erők megszállták volna Ukrajnát, Oroszország elindított egy Nudol rakétaelhárító rakétát, amely felrobbantotta a Kozmosz 1408-at, egy megszűnt szovjet műholdat, és legalább 1400 darab törmeléket repített alacsony Föld körüli pályára. A fegyverteszt nem titkoltan demonstrálta Oroszország műholdak elleni katonai képességeit, amelyek Kína és az Egyesült Államok képességeihez hasonlíthatók. Ugyanakkor Oroszország a jelentések szerint zavarta a GPS-műholdakat, megzavarva az űrhajók közötti rádiókommunikációt, megzavarva ezzel a navigációs eszközöket, amelyekre az amerikai hadsereg és mások támaszkodnak. A Center for Strategic and International Studies és a Secure World Foundation elemzői szerint az ilyen típusú elektronikus fegyverek, amelyek hatékonyan bevethetők a műholdak és a műholdakkal kapcsolatos földi infrastruktúra ellen, világszerte egyre jobban terjednek.
A múlt héten a szakértők egy-egy új éves jelentést tettek közzé, amelyben értékelik, hogy mi változott az elmúlt évben és mi nem a műholdak elleni és egyéb úgynevezett űrellenes fegyverek terén, amelyeket egyre több ország fejleszt ki. Az űrellenes világ ma már jóval túlmutat a három nagy katonai űrszereplőn - az USA, Kína és Oroszország - és más újabb űrhatalmakon, például Indián, Iránon és Japánon. A kutatók most azzal érvelnek, hogy Ausztráliát, Dél-Koreát és az Egyesült Királyságot is feltörekvő űrhatalomnak kell tekinteni. Mindkét jelentés felhívja a figyelmet az orosz műholdelhárító tesztre, amely az orosz és más nemzetek korábbi tesztjeihez hasonlóan hosszú ideig tartó törmeléket generált. A felrobbantott műhold repeszfelhője rövid időre még a Nemzetközi Űrállomást is fenyegette, ami miatt a legénység az ott dokkoló SpaceX Crew Dragonban keresett menedéket, arra az esetre, ha ütközés történne.
Az SWF adatai szerint a korábbi tesztekből származó, még mindig pályán lévő űrszemét más darabjai évtizedekig ott maradtak, ami az aktív műholdakkal való ütközések folyamatos kockázatát jelenti. Még az alacsonyabb magasságokban végzett műholdellenes tesztek, mint például az amerikai és indiai, is több száz, ha nem több ezer űrszemetet dobtak magasabb pályákra, ahol hosszabb ideig maradnak és veszélyeztethetik az űrhajókat. A két jelentésben az elemzők azt írják, hogy azt is látják, hogy a nemzetek növelik az elektronikus és kiberfegyverekbe való befektetéseiket és azok használatát. Ezek a technológiák magukban foglalják azokat a képességeket, amelyekkel zavarni lehet a fel- és lefelé irányuló kapcsolatokat, hamis jelekkel hamisítani a műholdakat, adatokat lehallgatni, vagy akár meghekkelni egy műholdat, és átvenni az irányítást felette.
Egyes hadseregek szemszögéből az ilyen jellegű támadások előnyösnek tekinthetők, mivel nem szennyezik az alacsony Föld körüli pályát szeméttel, amely később hatással lehet a saját űreszközeikre. Oroszország ukrajnai inváziója árnyékot vetett a kutatókra, amikor befejezték jelentésük megírását, és ez minden bizonnyal hatással lesz jövőbeli elemzéseikre. Bár más országok is terveztek elektronikus fegyvereket, például műholdas kommunikációs zavarókat, a jelentések szerzői szerint Oroszország bebizonyította, hogy nem kételkedik abban, hogy ezeket a GPS műholdak és a drónok ellen is beveti. A CSIS jelentése különösen a kelet-ukrajnai szeparatista régióban a háború kitörése előtt a GPS-interferenciáról készült térképet tartalmazza. A CSIS szerzői az amerikai HawkEye 360 rádiófrekvencia-elemző cég adatait használták fel, amelyek szerintük a tavaly novemberi és decemberi feltételezett orosz zavarók becsült helyeit jelzik.
Egyes hadseregek szemszögéből az ilyen jellegű támadások előnyösnek tekinthetők, mivel nem szennyezik az alacsony Föld körüli pályát szeméttel, amely később hatással lehet a saját űreszközeikre. Oroszország ukrajnai inváziója árnyékot vetett a kutatókra, amikor befejezték jelentésük megírását, és ez minden bizonnyal hatással lesz jövőbeli elemzéseikre. Bár más országok is terveztek elektronikus fegyvereket, például műholdas kommunikációs zavarókat, a jelentések szerzői szerint Oroszország bebizonyította, hogy nem kételkedik abban, hogy ezeket a GPS műholdak és a drónok ellen is beveti. A CSIS jelentése különösen a kelet-ukrajnai szeparatista régióban a háború kitörése előtt a GPS-interferenciáról készült térképet tartalmazza. A CSIS szerzői az amerikai HawkEye 360 rádiófrekvencia-elemző cég adatait használták fel, amelyek szerintük a tavaly novemberi és decemberi feltételezett orosz zavarók becsült helyeit jelzik.
A konfliktus első napján pedig az amerikai Viasat műholdas kommunikációs szolgáltató a kelet-európai földi termináljainak megzavarásáról számolt be. A Viasat támadása más vállalatok jövőbeli problémáinak jele is lehet, mivel a magán-űrkutatási ipar egyre nagyobb szerepet játszik a konfliktusokban. A jelentések részletezik azokat az új fegyvereket is, amelyeket főleg az USA, Oroszország és Kína kutat és fejleszt, beleértve a lézereket és mikrohullámú sugarakat, amelyeket a földről vagy repülőgépekről lőnének ki, hogy átmenetileg elkápráztassák a műholdak érzékelőit, amikor azok valami érzékeny dolgot próbálnak megfigyelni. A hatás olyan, mintha egy zseblámpát világítanának valakinek a szemébe. Míg egy kis teljesítményű sugár hatása visszafordítható, egy nagy teljesítményű fegyver elvakíthatja a műholdat, és maradandó károkat okozhat az érzékelőiben vagy áramköreiben. Az ilyen fegyverek háborús felhasználása nem ismert - legalábbis eddig még nem.
A két jelentés közelebbi összehasonlítása néhány különbséget mutat a két jelentés között. A CSIS jelentése inkább az USA védelmi szemszögéből készült, és az SWF jelentésével ellentétben nem az USA saját képességeit elemzi, hanem inkább a nemzet ellenfeleire összpontosít. A CSIS elemzői két fejlesztést is tartalmaznak, amelyeket SWF-es kollégáik úgy döntöttek, hogy kihagynak: Kína hiperszonikus fegyvertesztjét és Izrael Iron Dome rakétavédelmi rendszerét, ami kérdéseket vetett fel az 1967-es világűr-szerződéssel kapcsolatban, amely tiltja a nukleáris fegyverek használatát az űrben. A rakétavédelmi rendszerek szintén nem számítanak űrellenes fegyvernek, de hasonló, ballisztikus rakétákat használó technológiákat lehetne alkalmazni műholdak ellen is.
(Forrás: Wired)
