holdra szállás
Mivel a NASA sejtette, hogy a technológia a jövőben fejlődni fog, néhány holdkőzetmintát felbontás nélkül elraktározott. Most azonban több mint 50 év után megvizsgálják az 1969-es holdra szállás során begyűjtött anyagokat.



A NASA mindent meg akar tudni, amit csak lehet, mielőtt 2025-ben újra űrhajósokat küldene a Holdra, így minden ismeretre szükségük van. 1969 és 1972 között az űrhajósok hatszor szálltak le a Holdra, s amikor ezek az Apollo-missziók hazatértek, 842 kilogrammnyi holdkőzetet és holdport hoztak magukkal, amelyek közül néhányat azóta se vizsgáltak meg.

Az ügynökség tudta, hogy a tudomány és a technológia fejlődni fog, és lehetővé teszi a tudósok számára, hogy új módon, másféle technikákkal tanulmányozzák az anyagot, hogy a jövőben újabb kérdésekre tudjanak válaszolni.

– mondta Lori Glaze, a NASA bolygótudományi részlegének igazgatója.

Miközben a NASA a küldetések során gyűjtött 2200 különálló minta közül sokat azonnal tanulmányozni kezdett, szerencse, hogy néhányat – igencsak bölcsen – közvetlenül a tárolóba helyezett, anélkül, hogy felnyitották volna.

A szervezet most azt reméli, hogy 2025-re az Artemis programja révén visszatérhetnek az űrhajósok a Holdra, és ennek a küldetésnek az előkészítése érdekében megnézik az Apollo-korszakban gyűjtött holdkőzet egyik utolsó, még nem vizsgált mintáját.


Az Apollo 17 küldetés során Eugene Cernan és Harrison „Jack" Schmitt űrhajósok egy 1,5 x 14 hüvelykes csőbe gyűjtöttek holdkőzetet és földet egy holdi földcsuszamlásból, amit az asztronauták ezután még a Holdon vákuumzárral le is zárták. A Földre való visszatérés előtt csak két mintát zártak le így, és mindkettőt azóta is egy nagyobb, vákuumzáras és szigorúan ellenőrzött környezetben tárolják. Tehát ez volt az első, amelyet kinyitottak hosszú-hosszú évek után.

Sokan izgatottak. Az Új-Mexikói Egyetem munkatársa, Chip Shearer több mint egy évtizeddel ezelőtt javasolta a projektet, és az elmúlt három évben két nagyszerű csapat fejlesztette ki az egyedülálló berendezéseket, amelyek ezt lehetővé teszik.

– nyilatkozta Ryan Zeigler, az Apollo-minták kurátora.

A NASA tehát február 11-én feltörte a külső vákuumcsövet, és a felszabaduló gáz pontosan az volt, amire számítottak.

Majd február 23-án kezdték meg a hetekig tartó folyamatot, amelynek során a belső csőből kiengedték és összegyűjtötték a gázt elemzés céljából. Céljuk, hogy még a nyár előtt eltávolítsák belőle a holdkőzetet, és remélik, hogy olyan felismeréseket és tudást szerezhetnek, amelyek segítenek majd az Artemis űrhajósainak saját mintáik gyűjtésében.

Ez egy izgalmas tanulási lehetőség arra, hogy megértsük, milyen eszközökre van szükség e minták összegyűjtéséhez és szállításához, elemzéséhez, valamint a Földön való tárolásukhoz.

– mondta Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos ügyintézője.

(BigThink)

A figyelmetekbe ajánljuk