A solar geoengineering (magyarul napsugárzás bolygómérnökség), vagyis a Föld felmelegedésének csökkentése érdekében a sztratoszférába lőtt részecskék elképzelése már régóta a növekvő éghajlati válság kezelésének utolsó lehetőségének számít.
Annak ellenére, hogy sokan ellenzik az egész ökoszisztémákba való beavatkozás ötletét, egyre több tudós kezd komolyan foglalkozni a lehetőséggel – írja a The New Yorker.
A múlt hónapban a Fehér Ház ötéves kutatási tervet jelentett be a geoengineering tanulmányozására, ami annak a jele, hogy az ötlet a gyorsan emelkedő hőmérséklet, és a sikertelen éghajlati célok közepette kilépett a futurisztikus elképzelés kategóriájából.
A szakemberek szerint az emberiség még a fosszilis tüzelőanyagok használatának szinte teljes leállításával is katasztrófa felé tart. A Párizsi Megállapodást, az éghajlatváltozásról szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi szerződést 196 ország fogadta el, akik megállapodtak abban, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a globális felmelegedést a lehető legközelebb korlátozzák a 1,5 Celsius-fokos hőmérséklethez.
Ennek a célnak az elérése azonban szinte lehetetlennek bizonyult. Az ENSZ Éghajlatváltozásról szóló októberi jelentése szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett erőfeszítéseink nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az évszázad végére elérjük ezt a célt.
Az ilyen borús kilátások miatt egyre több kutató fordul a geoengineering felé.
Ahogy egy hatalmas vulkán által kibocsátott részecskék – korábbi kitörésekről bebizonyosodott, hogy a hőmérséklet csökkenéséhez vezetnek –, úgy az aeroszolos kén-dioxid bejuttatása a sztratoszférába is hasonló eredményeket hozhat.
Bár a szakértők között egyetértés van abban, hogy jó esély van arra, hogy ezek a részecskék valóban árnyékolhatják és lehűthetik a felszínt, még csak most kezdik megérteni a lehetséges mellékhatásokat, különösen globális szinten.
A hőmérséklet-ingadozások például szélsőséges időjárási jelenségeket, például árvizeket indíthatnak el a világ váratlan pontjain. A helyi víztározók növekedése akár olyan betegségek, mint a malária terjedését is lehetővé teheti, ahogy arról a The New Yorker is beszámol.
Aztán ott van az a tény, hogy egy ország geoengineering erőfeszítései hatalmas és potenciálisan katasztrofális politikai következményekkel is járhatnak.
Röviden, ez egy rendkívül vitatott ötlet, amely egyszerűen nem biztos, hogy valaha is megvalósul, mivel globális támogatásra lenne szükség.
Amikor például a tudósok egyszer megpróbálták tesztelni az ötletet, szinte azonnal leállították, mivel aktivista csoportok tiltakozó levelet írtak, amelyet még a híres környezetvédő Greta Thunberg is aláírt.
A tiltakozás ellenére a világ vezetői egyre kétségbeesettebbek, mivel egy soha nem látott méretű klímakatasztrófa hordójába néznek.
A Geoengineering mint lehetséges megoldás erre a katasztrófára minden bizonnyal az egyetlen végső megoldássá válik, ha mi, a globális közösség továbbra is az eddigi úton haladunk
– mondta a The New Yorkernek Anote Tong környezetvédő, egy kis szigetország, Kiribati volt elnöke.
Forrás: Futurism
