Egy friss tanulmány felhívja a figyelmünket rá, hogy bőven alulsaccoltuk a Föld édesvízkészleteinek párolgását, ami igen komoly befolyással lehet az éghajlatváltozásra.
Egy új tanulmány szerint a fokozódó algavirágzás és az oxigénhiány mellett a Föld édesvízkészletei is nagyobb ütemben párolognak, mint azt eddig gondoltuk. Mi több, a tavak párolgása nagyobb szerepet játszik a hidrológiai ciklusban, mint azt korábban gondoltuk.
A természetes és mesterséges tavak csillogó vizükkel a Föld szárazföldi felszínének mintegy 5 millió négyzetkilométerét díszítik. Ezek tartalmazzák bolygónk friss, folyékony felszíni vizének csaknem 90 százalékát, és gyakran egyedülálló élővilág árasztja el őket.
A felmelegedő hőmérséklet és a felhőtakaró változása miatt megnövekedett napsugárzás azonban minden eddiginél szomjasabbá tette az eget. A jégtakaró csökkenése miatt a nagyobb vízfelületek szintén nagyobb hozzáférést biztosítottak az égboltnak a vízmolekulák felszippantásához. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz egyre gyorsabb körforgást végezzen a szárazföldön való összegyűjtésétől a légkörben való szétterjedéséig.
E vízátfolyás korábbi becslései a párolgás mértékére támaszkodtak, de ezek önmagukban nem képesek reprezentálni a tóvíz elvesztésének puszta mennyiségét, ami más dinamikáknak, például a fagyási és olvadási ciklusoknak köszönhető. A helyi környezeti feltételektől való függés miatt a párolgás megbízható mértékét minden egyes tóra külön-külön kell kiszámítani.
A kutatók most ezt tették meg a világ 1,42 millió tavára vonatkozóan. Az 1985 és 2018 között műholdakról származó havi vízveszteségre vonatkozó információkat használták fel, és minden egyes tó esetében beleszámították a párolgás mértékét, a felszínt, a jég időtartamát és a hőtárolás változását. Azt találták, hogy a tavak hosszú távú párolgása 1500 plusz-mínusz 150 köbkilométer évente, ami 15,4 százalékkal nagyobb, mint a korábbi becslések.
Az égitest pedig évente több mint 3 billió literrel többet iszik, mint korábban. A kutatók azt is megállapították, hogy a mesterséges víztározók arányosan nagyobb mértékben (16 százalékkal) járulnak hozzá ehhez a párolgáshoz, mint azt 5 százalékos tárolókapacitásuk sugallná. A nyilvánosan elérhetővé tette az általuk létrehozott adathalmazt, a globális tavi párolgás mennyiségét (GLEV), és arra ösztönzik a vízgazdálkodási döntéseket meghozókat és a szélesebb tudományos közösséget, hogy használják fel.
(Forrás: ScienceAlert)
