A migrén sokkal több egyszerű fejfájásnál – ez történik ilyenkor a testben
A migrént gyakran erős fejfájásként emlegetjük, valójában azonban összetett neurológiai folyamatról van szó. Világszerte az egyik leggyakoribb idegrendszeri problémának számít, amelynek a lefolyását még mindig csak nagyon kevesen értik igazán.
A lüktető fájdalom csak egy eleme annak a több szakaszból álló működészavarnak, amely az agy különböző területeit és idegi hálózatait érinti. Ahogy a ScienceAlert is írja, a rohamot kísérheti hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység, és a lefolyása jól elkülöníthető fázisokra bontható.
Az első szakasz a prodromális, vagyis előfázis, amely 24-48 órával a fejfájás előtt jelentkezhet. A háttérben a hipotalamusz fokozott aktivitása áll. Ez az agyterület szabályozza az alvást, az étvágyat, a hangulatot és a testhőmérsékletet, így működésének zavara sokféle, elsőre nehezen összekapcsolható tünetet okozhat. Ilyen a koncentráció romlása, az ingerlékenység, az álmatlanság vagy éppen bizonyos ételek utáni sóvárgás. Ezek a jelzések figyelmeztető szerepet tölthetnek be: ha valaki felismeri a saját mintázatait, korábban reagálhat.
A második fázis az úgynevezett aura, amely a migrénesek mintegy 30 százalékát érinti. Ez egy átmeneti neurológiai tünetegyüttes, leggyakrabban látászavar formájában: villódzó fények, cikcakkos alakzatok, vakfoltok jelenhetnek meg a látótérben. Előfordulhat zsibbadás az arcon vagy a végtagokban, ritkábban beszédzavar is. A jelenség hátterében egy lassan terjedő elektromos aktivitáshullám áll az agykéregben, amely átmenetileg megváltoztatja az érintett területek működését.
A harmadik szakasz maga a fejfájás, amely kezelés nélkül akár 72 órán át is tarthat. A fájdalom gyakran féloldali és lüktető jellegű, de a roham nem merül ki ennyiben, hiszen több agyi hálózat aktiválódik egyszerre. A nyúltvelő – az úgynevezett hányásközpont – működészavara hányingert és hányást okozhat, de a háromosztatú ideg, amely az arc érző beidegzéséért felel, szintén aktiválódik, és olyan anyagok felszabadulását indítja el, amelyeket az agy fájdalomként érzékel. Ezek közül az egyik a CGRP nevű fehérje; a modern migrénterápiák egy része ennek hatását gátolja.
A negyedik fázis a posztdromális szakasz, amelyet gyakran „migrénmásnapként” emlegetnek. Ilyenkor az agy igyekszik visszaállni a megszokott működésre, ami fáradtsággal, tompasággal, koncentrációs nehézséggel járhat. Ha ebben az időszakban túl nagy terhelés éri a szervezetet, előfordulhat, hogy az egyik roham még le sem zárul, amikor a következő már elindul.
A kezelés szempontjából a legfontosabb a saját tünetmintázat ismerete. A korai, prodromális jelek esetén érdemes időben bevenni a szükséges fájdalom- vagy hányingercsillapítót, illetve lehetőség szerint pihenőt tartani. Az aura fázisában alkalmazott célzott készítmények – például triptánok vagy gyulladáscsökkentők – mérsékelhetik a fejfájás kialakulását.
Havi négy vagy több roham esetén megelőző, napi rendszerességű vagy injekciós terápia is szóba jöhet. Szokatlan kísérő tünetek, például tartós szédülés, fülzúgás vagy erős nyaki fájdalom esetén neurológiai kivizsgálás indokolt, aura mellett pedig hormonális fogamzásgátló alkalmazása előtt ajánlott orvossal egyeztetni.
Olvasd el ezt is!