Az Argentína északnyugati részén, közel 3800 méteres magasságban fekvő San Antonio de los Cobres ivóvize sokáig rendkívül magas arzénkoncentrációt tartalmazott. A mérgező elem természetes módon, a vulkáni eredetű kőzetekből oldódott ki, majd a felszín alatti vízkészletekbe jutott. A település ivóvizében literenként mintegy 200 mikrogramm arzént mértek, miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlott határértéke mindössze 10 mikrogramm. A helyzeten 2012-ben víztisztító rendszer telepítésével javítottak.
A térségben ugyanakkor már legalább 7000 éve élnek emberek, egyes becslések szerint pedig akár 11 ezer éves múltra is visszatekinthet az emberi jelenlét a környéken.
A tudósokat régóta foglalkoztatta, hogyan élhettek ilyen hosszú ideig a helyiek erősen arzénszennyezett környezetben. Az első fontos megfigyelések 1995-ben születtek, amikor kiderült, hogy a térségben élő nők szervezete szokatlanul hatékonyan alakítja át az arzént. A szervezetbe kerülő arzén több lépésben alakul át, mielőtt a vizelettel távozik. A folyamat során egy különösen mérgező köztes vegyület is keletkezik, a helyieknél azonban ebből kevesebbet, a könnyebben kiüríthető formából pedig többet mutattak ki.
Egy 2015-ben publikált kutatásban a svéd Uppsalai Egyetem szakemberei 124 helyi nő DNS-ét elemezték, majd összehasonlították az eredményeket perui és kolumbiai népességek genetikai adataival.
Az elemzés során az AS3MT nevű gén környezetében találtak olyan genetikai változatokat, amelyek fontos szerepet játszanak az arzén feldolgozásában. Ezek jóval gyakoribbak voltak az argentin közösségben, mint az összehasonlított népességekben.
A kutatók szerint a jelenség hátterében természetes szelekció állhat. Azok az emberek, akik hatékonyabban tudták kiüríteni szervezetükből az arzént, nagyobb eséllyel maradhattak egészségesek és adhatták tovább génjeiket utódaiknak. A felfedezés az emberi evolúció egyik különleges példája, hiszen viszonylag ritkán sikerül kimutatni, hogy egy mérgező vegyi anyaghoz való alkalmazkodás nyomot hagyott egy népesség genetikai állományában.
Későbbi kutatások más andoki közösségekben is hasonló genetikai mintázatokat azonosítottak, ami arra utal, hogy az alkalmazkodás nem feltétlenül egyetlen településre korlátozódik.
A tudósok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a genetikai előny nem jelent teljes védelmet. Az arzén továbbra is veszélyes, hosszú távú fogyasztása növelheti többek között a daganatos és szív-érrendszeri betegségek kockázatát.
Olvasd el ezt is!