Az új szeizmikus események a valaha mért legnagyobb marsrengések.
A NASA marsrengésre vadászó leszállóegysége az eddigi két legnagyobb szeizmikus eseményt észlelte - ráadásul a bolygó túlsó oldalán. A NASA InSight leszállóegysége 2018 novemberében ért földet a Marson, a valaha tervezett legérzékenyebb szeizmométert szállítva. A küldetés megérkezése óta számtalan, marsrengésnek nevezett eseményt észlelt, és a jelek segítségével feltérképezte a bolygó belsejét. A most bejelentett két rengés azonban a misszió tudósai szerint különleges volt.
Az első, S0976a nevű szeizmikus esemény 4,2-es erősségű volt, 2021. augusztus 25-én történt, és a Valles Marinerisben keletkezett, egy hatalmas kanyonhálózatban, amely 4000 kilométer hosszan húzódik, a bolygó InSighttal ellentétes oldalán. A Valles Marineris az, amit a tudósok grabenrendszernek neveznek, azaz olyan völgynek, amelyben elkülönülő törésblokkok találhatók, amelyek viszonylag alacsonyabban helyezkednek el, mint a kétoldalt lévő tömbök. A marsi kanyonegyüttes az egyik legnagyobb ilyen rendszer az egész Naprendszerben.
Bár a Valles Marinerisről készült korábbi orbitális felvételeken már azonosították a Marson zajló szeizmikus tevékenység utóhatásait, például töréseket és földcsuszamlásokat, a 2021-es észlelés az első alkalom, hogy ezen a helyen eseményt regisztráltak. A második, S1000a nevű marsrengés 24 nappal később, 2021. szeptember 18-án következett be. Ez az esemény valamivel kisebb, 4,1-es erősségű volt, és a marsrengés pontos helye továbbra is ismeretlen azon túl, hogy a tudósok a Mars túlsó oldalára különítették el. Az S1000a szintén 94 percig tartott - ez volt a leghosszabb szeizmikus esemény, amelyet valaha is feljegyeztek a Marson.
Mindkét marsrengés egy szeizmikus árnyékzónában történt, egy olyan területen, ahol az InSight szeizmométere nem képes közvetlenül érzékelni a P- és S-hullámokat, a földrengés által keltett két fő nyomáshullámtípust. A Mars magja megakadályozza, hogy ezek a hullámok elérjék a szeizmométert, ezért a kutatók ehelyett az úgynevezett PP és SS hullámokra koncentráltak. Ezek a szeizmikus hullámok szintén információt szolgáltatnak arról, hogy a földrengés milyen irányban mozog a felszínen, mind vízszintesen, mind függőlegesen, de a hagyományos P és S szeizmikus hullámokkal ellentétben a PP és SS hullámok visszaverődnek a felszínen, és nem állítja meg őket a bolygó magja.
A PP és SS hullámok fontos különbségeket tártak fel a két rengés között. Az S0976a nem mutatott 1 hertz feletti energiát, míg az S1000a 5 Hz-ig terjedő energiát tartalmazott - írták a tudósok a tanulmányban. Ez a különbség valószínűleg a rengések helyének köszönhető, vélik a kutatók, mivel az s1000a megfelel a sekély, kéreg alatti rengések profiljának, az s0976a pedig hasonlít az InSight által észlelt rengésekre, amelyek körülbelül 50 km (30 mérföld) mélyen vannak a Cerberus Fossae nevű, törésekkel teli régió alatt.
Az InSight szeizmométere - az úgynevezett SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure) - szeizmikus adatokat gyűjt, hogy a kutatók többet tudjanak meg a Mars természetéről, belsejéről és összetételéről. Az új jelentésben bemutatott észlelések most további betekintést és pontosítást nyújtanak a Mars kérgének, köpenyének és magjának szerkezetére vonatkozó korlátokba, írták az erről szóló tanulmány szerzői.
(Forrás: Space.com)
