Tudósok megfejthették a Mars lejtőin található rejtélyes csíkok eredetét
A Mars felszínén évtizedek óta megfigyelhetők sötét, évszakosan megjelenő csíkok, úgynevezett RSL-jelenségek, amelyek eredetét a tudósok mindeddig csak találgatták. Sokan azt feltételezték, hogy sós víz olvadása okozza őket, míg mások szerint száraz homokmozgások állhatnak a háttérben. Most azonban egy új megfigyelés közelebb vihet a rejtély megoldásához – írja a Science Alert.
Az Európai Űrügynökség (ESA) ExoMars Trace Gas Orbiter szondája 2023 karácsonya előtt készített képeket a Marson található Apollinaris Mons lejtőiről, ahol porlavina nyomán új, sötét csíkok alakultak ki. A felvételeket a CaSSIS nevű nagy felbontású kamerarendszer rögzítette, és a részletes elemzés során több kráter és finom porlerakódás körvonalazódott.
A kutatást Valentin Tertius Bickel, a Berni Egyetem űrkutatója vezette, aki több mint kétmillió hasonló formációt vizsgált meg a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) adatai alapján. A 2006 és 2024 között rögzített képeken gépi tanulási algoritmusokat alkalmazva Bickel azonosította, hogy a csíkok túlnyomó része nem vízhez, hanem száraz, nem szezonális folyamatokhoz – például marsrengésekhez, meteoritbecsapódásokhoz és erős szelekhez – köthető.
Az elemzés kimutatta, hogy a sötét lejtőcsíkok javarészt a bolygó öt pontján jelennek meg, és évente kevesebb mint egy ezrelékük vezethető vissza közvetlenül meteoritbecsapódáshoz vagy rengéses eseményhez. A tudós szerint a por, a homok és a szél kölcsönhatása a legfontosabb tényező, amely újra és újra kialakítja ezeket a formációkat.
– magyarázta Bickel. A kutatás egyúttal arra is rámutat, mennyire élő és változékony a Mars felszíne. A NASA és az ESA szakemberei szerint a csíkok és porlavinák aktivitása akár a bolygó mikroklímájának változását is tükrözheti. A jelenleg működő műholdak képei alapján a Mars nem statikus, porlepte világ, hanem dinamikus, folyamatosan formálódó rendszer, amelyet a szél, a gravitáció és az időjárás apró, de állandó erői alakítanak.
Az eredmények segíthetnek jobban megérteni, milyen dinamikus folyamatok formálják ma is a vörös bolygó felszínét. Colin Wilson, az ESA ExoMars projektjének vezető tudósa szerint ezek a megfigyelések kulcsfontosságúak a bolygó klímájának és történetének feltérképezésében.
– mondta. Az ilyen kutatások végső soron közelebb vihetnek ahhoz, hogy kiderüljön, hová tűnt a Mars egykori felszíni vízkészlete, és vajon létezhetett-e valaha élet a bolygón.
Olvasd el ezt is!