Bár a vörös bolygó felszíne ma kifejezetten barátságtalan terület, a tudósok szerint egykor nagyon is hasonlíthatott a Földünkhöz. Erre talált most újabb bizonyítékot egy amerikai kutatócsapat, írja a Space.
A szakértők szerint a Marson egykor meleg, nedves éghajlat uralkodott, ezt a meggyőződésüket pedig a ma már kopár világ feltűnő geológiai jellemzőire alapozzák –például a hatalmas völgyekre, amelyeket valószínűleg áramló víz vájt ki. Egy kutatócsoport most pedig bizonyítékot talált arra, hogy a Marson valaha eső, sőt hó is eshetett.
Ez is érdekelhet! Ez lehet az első lépés a Mars benépesítéséhez
Amanda Steckel, a Kaliforniai Technológiai Intézet Földtani és Bolygótudományi Osztályának posztdoktori kutatója csapatával együtt számítógépes szimulációk segítségével vizsgálta meg, hogyan nézhetett ki a Mars körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt. A modellt – amelyet eredetileg a Földre terveztek – úgy alakították át, hogy szimulálni tudják, hogyan is alakult a Mars földrajza az egyenlítő közelében.
Ebben a régióban ugyanis kiterjedt völgyek húzódnak, amelyek minden bizonnyal ősi tavakba vagy egy óceánba torkolltak. A NASA Perseverance roverje jelenleg pont az egyik ilyen helyet, a Jezero-krátert vizsgálja, amibe egykor valószínűleg egy hatalmas folyó vize ömlött.
Illusztráció – a tartalmat mesterséges intelligencián alapuló képalkotó rendszer hozta létre.
Fotó: Shutterstock
A kutatócsoport két fő elképzelést tesztelt arra vonatkozóan, hogy a Mars völgyei hogyan alakulhattak ki a csapadék révén: az egyik szerint a bolygó meleg és nedves volt, a másik szerint pedig egy nagy jégsapka szélén átmenetileg megolvadt a jég – ez hideg, száraz éghajlatot jelent.
A két szimuláció közül az első sokkal közelebb áll a Mars mai viszonyaihoz, így Steckelék szerint kijelenthető, hogy az ősi Marson rendszeresen esett az eső, és könnyen lehet, hogy havazott is. Azért, hogy megtudjuk, ez miért történhetett így, további kutatásokra van szükség.
A Perseverance egyébként nemrég különös mintákat gyűjtött a Jezero-kráter peremén található Witch Hazel Hill alsó lejtőin: ahogy arról korábban beszámoltunk, a szerkezet egy különös, buborékokra hasonlító kőzetre bukkant, amely pont úgy fest, mint egy békapete-lerakódás.
Ha tovább olvasnál: 3,7 milliárd éves kőzetben fedezte fel a legnagyobb szénláncot a NASA marsjárója
A kőzet több száz apró, sötétszürke gömböcskéből áll, amelyek mindegyike körülbelül egy milliméter átmérőjű, és szorosan egymáshoz tapadva alkotják a képződményt.
A tudósok a St. Pauls Bay nevet adták a kőzetnek, és „megdöbbentőnek” írták le. A környező területen ehhez fogható képződmény sehol nem található, így az, hogy miből áll, hogyan keletkezett, és miként került oda, egyelőre mind rejtély a szakemberek számára.
