A közép-amerikai országban található Barro Colorado-szigeten olyan fosszíliák fedeztek fel, melyek arra utalnak, hogy a területen egykor hatalmas mangroveerdő állt, amelyet 23 millió évvel ezelőtt egy vulkáni iszapömlés temetett be.
Egy új tanulmány szerint helyi tudósok egy olyan ősi mangroveerdőt fedeztek fel Panamában, amelynek fái akár 40 méter magasra is megnőttek, 23 millió évig azonban mindez rejtve maradt a területet elöntő iszapréteg miatt.
Ezt is olvasd el! Íme három robot, amelyet az erdők megmentésére terveztek
A kutatók először 2018-ban találtak rá a fosszíliákra egy olyan geológiai expedíció során, melyet az ország középső részén fekvő Barro Colorado-szigeten végeztek.
A sziget a mesterségesen létrehozott Gatun-tóban helyezkedik el, amelyen évente több ezer hajó halad keresztül, amikor a Panama-csatornán kelnek át.
A sziget egykor egy dombos táj részét képezte, amely 1913-ban részben víz alá került, amikor a mérnökök a csatorna építése érdekében felduzzasztották a Chagres-folyót, majd tíz évre rá természetvédelmi területté nyilvánították. Ma ennek a régiónak a trópusi erdői egyébként a világ egyik legintenzívebben tanulmányozott fás területei közé tartoznak.
Soha nem gondoltuk volna, hogy ezen a helyen fosszilis fákat fougnk találni, tekintve, hogy az elmúlt évszázadban számos tudós vizsgálta a szigetet. Igaz, ezeket a maradványokat nehéz megkülönböztetni az erdő bármely más öregebb fájától, mivel úgy néznek ki, mint az épp korhadó csonkok
– mesélte Carlos Jaramillo geológus, a tanulmány társszerzője, aki szerint a mangrovék fosszíliái elképesztően jó állapotban vannak. Ennek oka, hogy egy 23 millió évvel ezelőtti vulkánkitörés hamuja betemette a fákat ezzel lassítva a bomlási folyamatokat.
Ezt is nézd meg! 5 csodás erdő a nagyvilágból
Camila Martínez Aguillón, a tanulmány vezető szerzője szerint:
A megkövesedett fáknak is nevezett fosszilis faminták nagy mennyiségű információt tárolnak. A sejtes szerkezet az évszázadok során mineralizálódott és épségben megmaradt, ami ritka és nagyszerű lehetőséget kínál a kutatóknak, hogy a múltba utazzanak
A kutatók 121 megkövesedett famintát vizsgáltak meg, amelyek a sziget egyik kis patakjában feküdtek szabadon.
Kiderült, hogy ebből ötven egy eddig ismeretlen fajhoz tartozik, amely nagyon hasonlít a Délkelet-Ázsiában, Óceániában és a trópusi Afrikában jellemző mangrovefára, csak ezek még jóval magasabbra is nőhettek.
Míg a legtöbb élő mangrovefa lombkoronája körülbelül 13 méter magas, az újonnan felfedezett S. barrocoloradoensis mintegy 25 méterre, de akár 40 méter magasra is megnőtt. Jaramillo szerint az ősi fák valószínűleg ugyanazokat a túlélési stratégiákat fejlesztették ki, amelyeket ma a mangrovefák alkalmaznak – azaz a sós vizet részesítik előnyben.
Amikor a kutatók először rábukkantak a fák kövületeire, már akkor tudták, hogy mindez rengeteg újabb kutatást és vizsgálatot eredményez majd a közeljövőben a szigeten, olyanokat is, amelyekről nekik még sejtésük sincsen.
