Ez a képesség az embereknél a mentális egészséghez, a tudatossághoz és a memóriához kapcsolódik.
A rézuszmajmok egy új kutatás szerint érzékelik, hogy mikor ver a saját szívük. A saját fiziológiai állapotok - például a szívverés, a légzés vagy a kipirult arc - érzékelését interocepciónak nevezik. Néhány korábbi kutatás kimutatta, hogy az állatok betaníthatóak olyan feladatok elvégzésére, amelyek ezt a képességet demonstrálják. Évtizedekkel ezelőtt egy tudóscsoport kimutatta, hogy a rézuszmajmokat be lehetett tanítani arra, hogy növeljék és csökkentsék a szívverésüket. Nyitott kérdés volt azonban, hogy a majmok nem tanulták-e meg a testi jelek érzékelését, és nem tanították-e meg őket erre. Mind az emberbabák, mind a majmok hosszabb ideig néznek váratlan vagy újszerű dolgokra, mint azokra a dolgokra, amelyekre számítanak vagy amelyeket megszoktak.
Egy erre a viselkedésre épülő feladatot használtak (amelyet eredetileg arra fejlesztettek ki, hogy teszteljék, hogy az emberi csecsemők képesek-e érzékelni a saját szívverésüket), hogy megtudják, a majmok is rendelkeznek-e ezzel a képességgel. Először is a majmokat székekre ültették egy számítógép képernyője elé, és elektrokardiogramra kapcsolták őket, hogy figyeljék a szívverésüket. Ezután olyan videókat játszottak le, amelyeken egy sárga vagy egy zöld felhő ugrál fel és alá, sípoló hangok kíséretében. Néha az ugrálást és a csipogást szinkronizálták a majom szívverésével, máskor viszont nem voltak szinkronban. Ezután szemkövetőkkel mérték, hogy a majmok mennyi ideig nézték a képeket.
Ha a majmok érzékelték a saját szívverésüket, akkor a szinkronban lévő ugrálást kevésbé találták érdekesnek és újszerűnek, mint a szinkronban nem lévő ugrálást, és így több időt töltöttek a szinkronban nem lévő kép nézegetésével. Négy majmot teszteltek, és az emberi csecsemőkhöz hasonlóan ők is lényegesen tovább - közel háromnegyed másodpercig - nézték a szívverésükkel szinkronban pattogó és hangzó alakzatokat, mint a szinkronban lévő képeket. Ráadásul az a mérték, amilyen mértékben a tesztelt majmok több figyelmet fordítottak a szinkronizálatlan alakzatokra, mint a szinkronban lévő alakzatokra, nagyon közel állt az emberi csecsemőknél tapasztalt különbséghez. Ezek az eredmények határozottan arra utalnak, hogy a majmoknak veleszületett érzékük van a saját szívverésükre.
A szívverés-érzékelési tesztek a leggyakrabban használtak annak értékelésére, hogy az emberek mennyire vannak tudatában a testi jeleknek. Az embereknél ennek a képességnek központi szerepet tulajdonítanak az érzelmi élményekben, az önérzetben, a memóriábank, a saját megismerésről való tudásban, sőt a tudatosságban is. Az abnormálisan alacsony vagy magas interocepció összefüggésbe hozható olyan rendellenességekkel, mint a szorongás és a depresszió. Az új kutatás megállapítja, hogy a majmok és az emberek hasonlóan érzékelik a szívverésüket, és létrehoz egy módszert e képesség fajokon átívelő tesztelésére.
Az emberek számos finom fiziológiai funkciót érzékelnek, nem csak a saját szívverésüket. De míg néhány embernek nagyon éles interoceptív képessége van, addig sok ember nagyon rosszul teljesíti a tanulmányban szereplőhöz hasonló feladatokat. A következő lépésben a kutatók azt tervezik, hogy tesztelik, hogy - az emberekhez hasonlóan - egyes majmok jobbak-e a saját szívverésük érzékelésében, mint mások, és hogy ez áttevődik-e más pszichológiai tulajdonságokra.
Végül a majmok segítségével a kutatók nyomon követhetik az állatokat az anyaméhtől a sírig, kiváló kísérleti kontrollal rendelkeznek, és részletes anatómiai értékeléseket végezhetnek. Ez a hozzáférés lehetővé teheti a kutatók számára, hogy meghatározzák, hogyan fejlődik az interoceptív képesség, a szociális és fizikai környezet milyen jellemzői alakítják azt, és milyen idegi rendszerek állnak a háttérben. Ezen ismeretek megalapozása elősegítheti az interocepció meghibásodása esetén fellépő számos egészségügyi kihívás - többek között a mentális zavarok, a neurodegeneratív rendellenességek és az öregedés - okainak kutatását.
(Forrás: BigThink)
