low angle photography of flock of silhouette of bird illustration

Honnan tudják a vándormadarak, hogy Afrikába mennek?

Azt tudjuk, hogy mágneses mezők alapján közlekednek, na de hogyan fordítják ezt le maguknak valamiféle útvonalként? Ez eddig kérdés volt, most egy kutatás a válasz nyomába eredt.


Azt tudjuk, hogy a madarak mágneses mezők segítségével tájékozódnak, és van egy speciális fehérjéjük, amely lehetővé teszi számukra a mágneses mezők érzékelését. Egy kérdés azonban továbbra is fennáll: hogyan fordítják le a madarak a mágneses mezőt irányra? Erre remélték a nemrégiben végzett tanulmány mögött álló tudósok, hogy a csíkos karvalyfióka választ adhat.

A mágnesesen érzékeny fehérje lehetővé teszi a madarak számára, hogy érzékeljenek egy tájékozódási pontot (mágneses mezők), de kell lennie egy idegi mechanizmusnak, amely az irányt hozzárendeli. A tudósok arról számoltak be, hogy a fejirányító sejtek akkor aktiválódnak, amikor az állat feje egy adott kardinális irányba (észak, dél, kelet, nyugat) mutat. Sőt, nemrégiben a madarak medialis palliumában (az emlősök hippokampuszához vagy parahippokampuszához hasonló régióban) fejirányító sejtekről számoltak be, amelyek egyaránt részt vesznek az iránymeghatározásban.

E korábbi tanulmányok alapján a csíkos csércúszójú csibék kérdezői azt feltételezték, hogy a medialis pallium felelős a mágneses mezők irányának kijelöléséért. Hipotézisük teszteléséhez a tudósoknak a medialis pallium aktivitását kellett megfigyelniük, miközben a madarak navigáltak. Ezért egy könnyű, neurologger nevű eszközt erősítettek a madarakra.

A kísérlet első részében a madárcsapdás fiókák egy kis ketrecet fedeztek fel, amely 2,5 km-re délnyugatra volt az odújuktól. A tudósok azt találták, hogy a medialis pallium sejtjeinek 20%-a gyors elektromos jeleket adott le, amikor a madarak észak felé néztek. A 6 grammos eszköz vezeték nélkül rögzíti a medialis pallium elektrofiziológiai aktivitását, miközben a vadmadarak felfedeznek.

Amikor azonban a madár más irányba nézett, nem volt érzékelhető aktivitási mintázat. A fiókák odúja a ketrectől északkeletre volt, ami azt jelenti, hogy a medialis pallium azért lehetett aktív, mert a madarak hazafelé néztek. Ezért a kísérlet második részében a kutatók a fiókákat egy új ketrecbe költöztették, amely 1 km-re északra volt az odújuktól. Ismét a medialis pallium zümmögött az aktivitástól, amikor a madár észak felé mutatott.

Összességében a mágnesesen érzékeny fehérjék érzékelik a mágneses hullámokat, a medialis pallium irányt rendel ezekhez a mágneses hullámokhoz, és a madár ezeket az irányokat használja arra, hogy eldöntse, merre menjen. Ez persze rávilágít egy új, még mindig fennálló kérdésre: hogyan használja a madár ezeket az irányokat arra, hogy eldöntse, merre menjen? Ez további vizsgálatokat igényel.

(Forrás: BigThink)


A figyelmetekbe ajánljuk