A kanapén horkoló vagy vacsoraidőben a hónod alatt kunyeráló szeretett kutyusod sokkal vadabb eredetű, mint gondolnád.
A kutyák valamikor a háziasítás irányítása alatt váltak el a szürke farkasoktól, és váltak azokká a változatos szőrmókokká, amelyek ma olyan örömmel töltik meg otthonainkat és szíveinket. Hogy pontosan mikor és hogyan zajlott le ez a folyamat, az azonban rejtély. Most ősi DNS, többek között a több tízezer éve a permafrosztban megőrzött farkasoké, fényt derít arra, hogyan váltak a vadon élő farkasok az egyik legjobb nem emberi barátunkká. Ma minden házi kutya, a legpici csivavától a leghatalmasabb masztiffig, ugyanahhoz a fajhoz, a Canis familiarishoz tartozik.
És mindannyian a mai szürke farkassal (Canis lupus) közös farkas ősöktől származnak. Az idővonal azonban homályos és heves viták tárgyát képezi. Egyes tudósok ellentmondásosan azt állítják, hogy a folyamat több mint 100 000 évvel ezelőtt kezdődött. A kutatók nemrégiben végzett munkája 32 kutya DNS-ét tartalmazta, amelyek 100 és 32 000 évvel ezelőttről származnak. Azt találták, hogy a kutyák 11 000 évvel ezelőtt diverzifikálódtak, tehát a diverzifikációnak már korábban meg kellett történnie. Általánosan elfogadott, hogy a háziasítás és így a diverzifikáció valamikor 40 000 és 20 000 évvel ezelőtt kezdődött, és valószínűleg többször is, a világ különböző részein.
Az új munka 72 ősi farkasgenomon alapul, amelyek közül 66-ot újonnan szkenneltek be az elemzéshez, és amelyek 100 000 évre nyúlnak vissza - ami nagyjából 30 000 farkasgenerációt fed le Európában, Szibériában és Észak-Amerikában. Ezeket 68 modern farkas, ősi és modern kutya, valamint más kutyafajok, például prérifarkasok genomjával hasonlították össze. A minták között volt néhány híres friss lelet, köztük a 18 000 évre a szibériai permafrosztba zárt, szinte tökéletes állapotban fennmaradt Dogor kölyökkutya, valamint egy 32 000 éves farkasfej, szintén a szibériai permafrosztból.
A genomok alapján kiderült, hogy mind az ősi, mind a modern kutyák közelebbi rokonságban állnak az Ázsiában élő ősi farkasokkal, mint az Európában éltekkel. Ez arra utal, hogy a háziasítás és a diverzifikáció inkább keleten, mint nyugaton kezdődhetett. Valami azonban furcsa volt. Az Északkelet-Európában, Szibériában és Amerikában élő korai kutyák DNS-ük 100 százalékban egy keleti farkaspopulációtól származik. A Közel-Keletről, Afrikából és Dél-Európából származó korai kutyák DNS-hez való hozzájárulása a Délkelet-Eurázsiában élő modern populációkkal rokon farkasoktól származik. Ez alátámaszthatja azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint a kutyákat többször is háziasították a világ különböző részein.
Ugyanakkor azt is jelentheti, hogy a kutyákat először keleten háziasították, majd keveredtek a vadon élő farkasok populációjával. Egyelőre nem világos, hogy ezek közül melyik forgatókönyv valósulhatott meg; a tanulmányban szereplő genomok egyike sem egyezik meg közvetlenül, ezért további információkra van szükség. A tanulmány azt is lehetővé tette, hogy a csapat többet tudjon meg az ősi farkasokról, illetve azok evolúciójáról. Különösen egy olyan génváltozatot követtek nyomon, amely a nagyon ritka génváltozatból szinte mindenütt jelenlévővé vált, körülbelül 10 000 év alatt. Ez a mutáció az IFT88 nevű gént érinti, amely részt vesz a fej- és állkapocscsontok fejlődésében, és ma is jelen van szinte minden kutyában és farkasban.
A kutatócsoport nem tudja, hogy miért vált ez a mutáció ennyire elterjedtté, de talán a természetes szelekcióval lehet összefüggésben. Talán a rendelkezésre álló zsákmánytípusok tették különösen előnyössé a mutáció által okozott változásokat. Az is lehetséges, hogy a gén olyasmit csinál, amiről nem tudunk, és a mutáció ismeretlen előnyökkel járt. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az ilyen, időben nagy kiterjedésű teljes genomvizsgálatok sokkal részletesebb betekintést nyújthatnak a fajok időbeli mozgásáról és változásáról. A kutatás következő lépése, hogy megpróbálják tovább szűkíteni, mely farkasok voltak a modern kutyák ősei. A kutatócsoport kiterjeszti a vizsgálatot a világ olyan régióira is, amelyekre ez az elemzés nem terjed ki.
(Forrás: ScienceAlert)
