szerzetesek

Sajátos trágyázási módszerük miatt bélproblémák gyötörték a középkori szerzeteseket

Hiába volt jóval fejlettebb a higiéniás környezet a rendházakban, egy trágyázási módszernek köszönhetően a szerzetesek jóval több bélproblémával küszködtek.

A középkori szerzeteseknek – a korszakhoz képest – jó dolguk volt: kéziratokat olvastak, imádkoztak és kerteket gondoztak, ahol saját ételeiket termesztették. Ráadásul még illemhelyiségük is volt, miközben akkoriban a lakosság többségének még a legalapvetőbb higiéniai feltételei is hiányoztak.

Ezért is meglepő az az új tanulmány, ami szerint a középkori szerzeteseknél jóval gyakoribbak voltak a bélparaziták, mint az egészségtelenebbül és kevésbé higiénikusabban élő pórnép körében.

Mindez pont a saját zöldségeik és gyümölcseik miatt lehetett, mivel nagy valószínűséggel a saját ürüléküket használták fel trágyaként.

Amit megtudtunk a múltból, az az, hogy csak azért mert valaki gazdagabb volt, nem feltétlenül volt egészségesebb is

– idézte a The Guardian Piers Mitchellt, a Cambridge-i Egyetem tanulmányának társszerzőjét.

A kutatócsoport szerint ez az első olyan tanulmány, amely összehasonlította a bélparaziták jelenlétét olyan emberekben, akik ugyanazon a helyen éltek, de másfajta életmódot folytattak. A cél az volt, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolta az életmód az egészséget és a fertőzések kockázat.

Egyébként nem ez volt az egyetlen gyomorbajuk a szerzeteseknek: a sok hús is kikezdte a beleiket.

A Cambridge-ben található Ágoston-rendi kolostor temetőjében 19 szerzetesi sírt tártak fel, amelyek a 13. és a 16. század közötti időszakból származnak; emellett Mindenszentek-plébániatemplom temetőjében a 10. és a 14. század közötti időszakból 25 felnőtt ember sírját is feltárták, ahová általában a szegényebb parasztokat és városlakókat temették.

Az eredmények alapján a bélférgek tojásai kétszer olyan gyakran fordultak elő a szerzeteseknél, mint a városlakók maradványaiban.

Az is kiderült, hogy a legtöbb fertőzést az ostorférgek okozták, de emellett orsóférgeket is kimutattak.

A középkorban a városok és a falvak többségébe pöcegödrök jelentették az illemhelyet, míg a rendeknél ekkor már latrinák és a kézmosók is rendelkezésre álltak. Ezért is lepődtek meg a kutatók a szerzetesek magas fertőzési arányán – amit a kutatók szerint nagyrészt a már említett trágyázási módszernek köszönhettek.


A figyelmetekbe ajánljuk