Bár a dinoszauruszok kipusztulását okozó esemény lehet a legismertebb kihalási esemény, nem ez volt a legrosszabb.
Mintegy 250 millió évvel ezelőtt a perm végi tömeges kihalás a szárazföldi élőlények 75%-át, az óceánokban pedig 90%-át pusztította el. Valójában majdnem teljesen véget vetett a földi életnek. Hatalmas szibériai vulkánkitörések váltották ki. Az üvegházhatású gázok felszabadulása az éghajlat hirtelen megváltozásához vezetett, ami a bolygó hőmérsékletét 10 Celsius-fokkal megemelte. De ismét egyes élőlénytípusok túlélték, míg mások elpusztultak.
Hogy megértsék, miért, a Hamburgi Egyetem Dr. William Foster vezette csapata gépi tanulást használt, hogy megvizsgálja a túlélő fajok hasonlóságait. A gépi tanulás alkalmazása lehetővé tette a csapat számára, hogy olyan összefüggéseket fedezzen fel, amelyek korábban esetleg elkerülhették a figyelmüket, és amelyek következetes értelmezéshez vezetnek. Eredményeik nemrég jelentek meg a Paleobiology című folyóiratban.
A csapat 25 ezer dél-kínai fosszilis adatot elemzett, olyan szervezeteket, mint az algák, kéthéjú kagylók, szivacsok és csigák. Gépi tanulási algoritmusuk képes volt meghatározni, hogy milyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy egy faj nagyobb valószínűséggel halt ki. Az, hogy az élőlények hol éltek a vízoszlopon belül, az egyik olyan tényező volt, amely hozzájárult a túlélési arányukhoz. A sekély óceánban a hőmérséklet emelkedése halálos lett volna az élőlények számára, különösen azok számára, amelyek már az általuk preferált hőmérséklet felső határán lévő vízben éltek.
Az óceán mélyén az oldott oxigén csökkenése volt a kritikus tényező. De azok az élőlények, amelyek mozgékonyak voltak, el tudtak mozdulni egy olyan mélységbe vagy helyre, amely barátságosabb volt, és végül túlélték. A túlélés néha egyszerűen azon múlott, hogy az állat milyen páncéllal rendelkezett. A brachiopodák jó példa erre. Azok a brachiopodák, amelyek kalcit helyett apatitból építették fel a héjukat, kisebb valószínűséggel haltak ki, mondta Foster.
Úgy gondolják, hogy ez azért van, mert a kalcitból héjukat készítő brachiopodák sérülékenyebbek voltak az óceánok elsavasodásával szemben. Ez a tendencia más fajokra is átragadt. Azok a fajok, amelyeknek nagy volt a fajon belüli változatosságuk, szintén előnyben részesültek a túlélésben, talán azért, mert a nagyobb genetikai változatosság jobb toleranciát biztosított a környezeti változásokkal szemben. Ezek a gépi tanulási módszerek felhasználhatók annak előrejelzésére, hogy más kihalási események során mely fajok haltak ki nagyobb valószínűséggel, és akár ma is alkalmazhatók.
Jelenleg a fajok kihalási üteme 1000-szer nagyobb, mint a háttérráta, amit egyesek a hatodik kihalásnak neveznek. Ha ezeket a módszereket alkalmazni tudjuk a modern kihalásra, akkor ténylegesen előrejelzéseket tudunk készíteni az egyes fajok jövőjéről, mondta Foster. Az igazi előnye az, hogy nem kellene minden egyes fajt tanulmányoznunk, ami költséges, és hatalmas forrásokat igényel a finanszírozásban és az emberi munkaórákban. Ehelyett a modell költséghatékony módot teremtene arra, hogy előrejelzéseket készítsünk.
(Forrás: BigThink)
