A legtöbbeknek ismerős lehet: napindító csésze kávé, majd a következő 8 vagy 12 órában túlhajszolt munkatempó, ami elkerülhetetlenül halogatáshoz is vezet, ami csak még több stresszt okoz. Az átidegeskedett munkanap után összerogyás az ágyban, ahol még mindig nincs pihenés, hiszen a telefon görgetése vagy a tévézés késő estig tart, hogy aztán másnap minden kezdődjön előröl. De mit lehet tenni ellene?
A szakértők szerint a társadalmunk adrenalinfüggővé vált, ami jelen van a legtöbb fejlett országban.
Emma Seppälä, az Együttérzés és Altruizmus Kutatási és Oktatási Központjának (CCARE) társigazgatója szerint függőségünk nem valódi szükségletből, hanem tévhitből ered.
A tévhit pedig az, hogy a siker együtt jár a stresszel is. A szorongás az az ár, amit fizetünk, hogy elvégezzük az olyan dolgainkat, amit a végső cél érdekében teszünk. Pedig az eredményességet nem a krónikus stresszben mérik. Nem meglepő, hogy a téves felfogás miatt az igazi következmények a szorongás, a kiégés és a fizikai és mentális betegségek sokasága.
A magas szintű stressz azért rontja a közérzetet, mivel beindítja a szervezet szimpatikus idegrendszerét. Amikor ez a rendszer aktiválódik, azt jelzi, hogy vészhelyzetben vagyunk. Ez amúgy nem feltétlen rossz: vészhelyzetben kifejezetten előnyös lehet, amikor gyorsan kell cselekedni, de amikor a szimpatikus idegrendszer egy egész munkahéten keresztül aktív marad, az rendkívül megterhelő.
A hosszú ideig fenntartott stressz nemcsak a testünket, hanem az elménket, a figyelmünket és a memóriánkat is megviseli
– mondja Emma Seppälä a BigThink cikkében.
A szakértő szerint az állandó koncentráltság pont hogy nem engedi a testünket abba az üzemmódba kapcsolni, amely a legnagyobb kreativitást hozza elő az emberből.
A nyugalom ereje
Ahhoz, hogy jobban kontrollálhassuk a stresszhelyzeteket, meg kell erősítenünk a testünk pihenés- és emésztési reakcióját.
Ha megtanulnánk természetes módon erősíteni a paraszimpatikus idegrendszerünket akkor sokkal rugalmasabban közelítenénk meg az életünket, és sokkal gyorsabban tudnánk lejönni a stresszről, hogy helyreállítsuk a testünket és az elménket
– mondja Seppälä.
Mindez a testmozgáshoz hasonlít: ha a nap minden percében edzenénk, az állandó aktivitás okozta megterhelés komoly károkat okozna. Ezért is építik be a profi sportolók a rövid és hosszú távú regenerálódást a rutinjukba. A pihenőnapok lehetővé teszik a test számára a gyógyulást, erősebbé és ellenállóbbá téve azt. Ha a testmozgást behelyettesítjük a stresszel, akkor „nyugalom" ereje a pihenőnapokat jelenti. Ebben pedig semmilyen hedonista élvezet nincs: a nyugalom mentálisan erősebbé és ellenállóbbá tesz minket.
Seppälä azt is megjegyzi, hogy a nyugalom a célmeghatározás, a kreativitás és a problémamegoldás elengedhetetlen eleme.
A közhellyel ellentétben a kreatív ötletek nem az egész éjszaka ráfeszülős, stresszes időszakban törnek elő. A kreativitással kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a legnagyobb felismerések és áttörések akkor születnek, amikor agyunk lassú agyhullámokban, például az alfa- és delta-hullámokban úszik. Ezek a hullámok akkor a legkiemelkedőbbek, amikor alszunk, relaxálunk és általában kikapcsolódunk.
A nyugalomért 3 lépésben
Seppälä szerint az első lépés a nyugodt pillanatok megteremtéséhez az, hogy kiveszünk szabadnapokat. Élvezzük ki a hétvégéket, tervezzük be a szabadságra szánt napokat. Az összeset.
A második lépés az, hogy a lehető legjobban „védjük meg" a pihenőidőnket. Ne hagyjuk magunkat rábeszélni, hogy a szabadnapjainkban a munkával foglalkozzunk, még akkor sem, ha csak be kell jelentkeznünk egy „pár perces meetingre". A kutatások azt mutatják, hogy a munka körüli határozott határok felállítása segítik csökkenteni a stresszt és a mentális kimerültséget.
És mivel egy munkahét önmagában is bőven lehet stresszes, a harmadik lépés az, hogy vezessünk be „nyugodt pillanatokat" a napi rutinunkba. Seppälä itt két ajánlást fogalmaz meg: energiagazdálkodás és légzőgyakorlatok.
Az energiagazdálkodás lehetne időgazdálkodás is: Ahelyett, hogy a napunkat órablokkok köré terveznénk, próbáljuk meg a napi energia- és lelkesedésmennyiségünk köré tervezi. A legfontosabb feladatokat akkorra időzítsük, amikor mindkettővel bőségesen rendelkezünk. A legtöbb ember számára ezek a reggeli órákat jelenti, ilyenkor „védjük meg" az időnket a különböző megszakításoktól és a kevésbé fontos feladatoktól.
Ha pedig érezzük, hogy előtör a stressz, csináljunk légzőgyakorlatokat. Azzal, hogy tudatosan lelassítjuk a légzésünket, jelzünk a testünknek, hogy nem egy tényleges vészhelyzetről van szó, ami miatt a paraszimpatikus idegrendszer át is veszi az irányítást.
Persze a szakértő is kiemeli: mindez elmondva könnyen hangzik, de a gyakorlatban rendkívül nehéz megváltoztatni az eddig megszokott működésünket – pláne egy olyan társadalomban, ahol a legtöbben hasonló cipőben járnak.
