Űrutazás
Nem meglepő, hogy előre megjósolták az emberek az űrutazást. A múltbéli tudósokat és filozófusokat évszázadokon át foglalkoztatta a téma, és mivel a Hold és a csillagok látótávolságon belül voltak, még a távcső megjelenése előtt is, az űr régi célpontnak számított.
1661-ben Joseph Glanvil angol filozófus azt feltételezte, hogy a Holdra utazni egy nap olyan egyszerű lesz, mint Amerikába hajózni. Persze akkoriban az Atlanti-óceánon hajózni sokkal nehezebb volt, mint manapság így a Holddal való összehasonlítás sem áll olyan messze a valóságtól. Két évszázaddal később Jules Verne az Utazás a Holdba című könyvében még tovább ment: bár 1865-ben íródott, Verne elmélete az űrutazásról figyelemre méltóan hasonlónak bizonyult ahhoz, ahogyan a modern korban a kilövéseket és holdra szállásokat ténylegesen végrehajtják.
Ráadásul a 20. század eleji tudósok is Verne elméleteire építettek. Az 1920-as években például voltak, akik az űrutazást propellerekkel hajtott repülő taxikkal ábrázolták: ekkoriban úgy gondolták, hogy a jövőben a Holdra utazni olyan egyszerű lesz, mintha taxit hívnánk.
Természetesen ma már tudjuk, hogy az űrutazás közel sem ilyen egyszerű, de nem vagyunk olyan messze se az eredeti jóslattól, hiszen ma már itt van velünk az űrturizmus is, és a tervek között szerepel egy holdbázis kialakítása is, ahogy a Marsra is rendszeres időközönként szállítanánk majd embereket.
Ez is érdekelhet: 5 + 2 könyv, ami félelmetes pontossággal jósolta meg a jövőt
Netflix és társai
Egy évszázaddal ezelőtt eléggé korlátozottan lehetett otthon szórakozni, a könyveken kívül kevés szórakozási lehetőség volt egy háztartásban. A rádió még gyerekcipőben járt, a televízió pedig még messze volt. Ettől függetlenül a szakemberek már ekkoriban is elképzelték a jövőt. 1921-ben Charles P. Steinmetz feltaláló közzétett egy cikket, amelyben megjósolta a streamingszolgáltatások elterjedését; ő persze nem így nevezte ezeket, de a szavai kísértetiesen pontosak voltak.
Nem lesz szükség arra, hogy valami zsúfolt, rosszul szellőző terembe menjünk egy zenei koncertre. A zenét egy központi állomás fogja szolgáltatni, és az előfizetőkhöz eljuttatni, miközben otthon a könyvtárunkban ülünk.
– írta Steinmetz
De az emberek már Steinmetz előtt is az otthoni szórakoztatáson gondolkodtak. Egy 1900-as képeslapsorozat már azt is megjósolta, hogy a mozgóképeket egy napon az emberek otthonaiba sugározzák majd. Több mint egy évszázaddal később a Netflix meg is valósította a gondolatot.
Okostelefonok, videóhívások
Nem a streamingszolgáltatások voltak az egyetlenek, amelyekre ráéreztek az otthoni szórakoztatás kapcsán.
Már régóta foglalkoztatta a futuristákat a kérdés, hogy a munkahívásokat el lehet-e intézni otthonról: francia karikaturisták már az 1900-as évek elején készítettek olyan rajzokat, ahol emberek beszélgetnek nagy távolságokból videokonferencia segítségével. A képeken a technológiát egy gramofon vetíti a falra, ami persze bőven távol áll a mai Zoom-hívásoktól, de egyértelmű jele, hogy már több mint száz évvel ezelőtt is gondolkodtak a megoldáson.
Az 1920-as évekig keményen is dolgoztak az ehhez hasonló ötleteken, 1926-ban Nikolai Tesla megjósolta, hogy a videokonferencia egy nap valóssággá válik. Alig egy évvel ezután már egy kezdetleges prototípust is bemutattak a feltalálók, ezután pedig számtalan könyv mutatta be a futurisztikus videotelefonálást mint kommunikációs eszközt.
Sokáig úgy tűnt, hogy ez a technológia csupán álom, a 21. századra azonban a Skype megmutatta, hogy mindez lehetséges. A világjárvány végül vízválasztónak bizonyult, és a videóhívások a mindennapjaink részévé váltak, és lényegében minden eszközön lehetséges már.
Hadászati drónok
Winston Churchill barátja, FE Smith brit konzervatív politikus az 1920-as években kiadott egy könyvet, amelyben igyekezett megjósolni, milyen lesz a világ száz év múlva. Az előrejelzések egy része természetesen téves, de volt pár feltételezése, amely valósnak bizonyult.
Smith megjósolta a drónhadviselés high-tech jövőjét, hozzá kell tenni: a könyv idején dúlt az I. világháború, a brutális harcokban több tízmillió ember vesztette életét, így valamilyen szinten érthető, hogy Smith miért gondolkodott azon, hogy hogyan lehetne minimalizálni az emberveszteséget.
A politikus a könyvében „teljesen pilóta nélküli" tankháborúról írt, amelyet katonák irányítanak „egy távoli irányítóteremben", távol a csatától. De Smith azt is elképzelte, hogy a tankok vezetői messze a tankok felett repülnek majd, és onnan irányítják őket. A harckocsizó erők parancsnokai a parancsnokságuk fölött a levegőben fognak repülni, képesek lesznek a hadműveletek menetét figyelni, és vezeték nélküli telefonálással irányítani a haladást
A célja az volt, hogy „emberibbé" tegye a háborút, és amit leírt, az feltűnően hasonlít a mai háborúkban használt pilóta nélküli járművekhez. Ráadásul a tankparancsnokokról szóló elmélete, miszerint a harckocsik parancsnokai fentről figyelik a háborút, hasonló, mint ahogyan ma a nagy teljesítményű műholdakat használják a különböző objektumok követésére.
Persze a háborúzás nem lett emberibb, de afelől nincs kétség, hogy Smith tippje telitalálat volt a pilóta nélküli harci járművekkel kapcsolatban.
(Via)
