Egyes ázsiai országokban az, hogy mi van a véredben, befolyásolhatja a társadalmi státuszodat.
Ha egy bárban megkérdeznéd egy idegentől, hogy mi a vércsoportja, a világ legtöbb részén a legjobb esetben is az lenne a forgatókönyv, hogy nagyon furcsa pillantásokat kapnál. Ha azonban Japánban vagy Dél-Koreában járnál, sokkal nagyobb valószínűséggel kapnál választ. Ezekben a kultúrákban úgy gondolják, hogy a vércsoport ugyanúgy befolyásolja a személyiséget, mint a nyugati kultúrákban a csillagjegyek. Annak oka, hogy ez miért vált kulturális jelenséggé ezeken a helyeken, némiképp sötét története van. A vércsoportokat először 1901-ben Karl Landsteiner osztrák orvos fedezte fel. A felfedezés monumentális volt.
Ha egy szerencsétlenül járt ember nem kompatibilis donortól kapott vérátömlesztést, nemkívánatos tünetek egész sorára számíthatott: láz, égő érzés, hidegrázás, halálos vérrögök képződése az erekben és a közelgő végzet megmagyarázhatatlan érzése. Bár végül az emberiség egyik legnagyobb orvosi vívmánya lett, ez a kutatás sötét célokat is szolgált. A 20. század elején a faji alapú gondolkodás és az eugenika világszerte egyre népszerűbbé vált. A nácik a vértisztaság eszméjének megszállottjaivá váltak. Úgy vélték, hogy a különböző vércsoportok megfelelnek a különböző fajoknak, és bár a vércsoportok aránya etnikai hovatartozás szerint változik, az akkori kutatók a vércsoportnak különböző faji jellemzőket is tulajdonítottak.
Különösen a B típusú vért tekintették degeneráltnak. Amint arról a Der Spiegel beszámolt, egy bakteriológus azt állította, hogy a B vércsoport hordozói több alsóbbrendűnek azonosított egyén, és hogy a vércsoport gyakran megtalálható pszichopatáknál, hisztérikusoknál és alkoholistáknál, valamint furcsa módon barna hajú egyéneknél. Az 1920-as évek közepére a kutatásnak ez a szála eljutott Japánba is. Takeji Furukawa szociálpszichológus egyik tanulmánya, A temperamentum tanulmányozása a vércsoporton keresztül címmel a vércsoport személyiségelmélet első iterációját terjesztette elő. Tanulmánya jelentős hibákat tartalmazott, mivel túlságosan kis mintát és megalapozatlan statisztikai módszereket használt a következtetések levonásához.
Furukawa azonban lelkesen népszerűsítette a kutatást, és az Japánban is teret nyert. Néhány munkáltató elkezdett egy rovatot beilleszteni az álláspályázatokba, hogy megnézze, a potenciális felvettek vércsoportja kompatibilis-e a munkához. Az egyre nacionalistább és terjeszkedő japán kormány még a hadseregben is alkalmazni kezdte a koncepciót, és odáig ment, hogy a katonákat vércsoportok szerint csoportosította. Furukawa maga is úgy érvelt, hogy a vércsoport-személyiség elmélete hasznos lehet az eugenika területén, amely a 20. század első felében Japánban nagy érdeklődés tárgyává vált. Néhány szakértő úgy vélte, hogy a japánok számára elengedhetetlen, hogy junketsu, azaz fajtatiszta maradjanak, míg mások azzal érveltek, hogy a konketsu, azaz kevert vérű japánok olyan kívánatos tulajdonságokat szerezhetnek, amelyekről úgy vélték, hogy más fajokban is megtalálhatók.
Furukawa később tanulmányozta a tajvaniak vércsoportját, hogy megpróbálja tisztázni, miért ellenálltak olyan szenvedélyesen annak, hogy 1895-ben Japán meghódítsa őket. Mivel a tajvaniak többsége O típusú volt, arra a következtetésre jutott, hogy ez az állítólagos O típusú agresszióra és makacsságra való hajlamnak köszönhető. Hogyan vezetett ez a felkavaró történelem a vércsoport használatának viszonylag banális (bár néha még mindig diszkriminatív) gyakorlatához, amelyet a modern Japánban és Dél-Koreában látunk? A 20. század előrehaladtával a vércsoport személyiséget befolyásoló hatásának gondolata kiesett a köztudatból. Az 1970-es években egy Maszahiko Nomi nevű újságíró élesztette újjá.
Nomi munkája eltávolította az elmélet korábbi megjelenésének rasszista és eugenikus aspektusait. A téma ismét rendkívül népszerűnek bizonyult. Nomi 65 bestsellert publikált, halála után pedig fia, Toshitaka Nomi folytatta a munkát egészen saját 2006-ban bekövetkezett haláláig. A vércsoport-személyiség elmélet modern megtestesülése nagyrészt e két írótól származik, és bár lényegesen kevésbé előítéletes, mint a 20. század elején volt, még mindig előfordul, hogy embereket zaklatnak vagy megtagadják tőlük az állást vércsoportjuk miatt. Még egy kifejezés is létezik a vércsoport alapján történő zaklatásra: bura hara. A témával kapcsolatos tudományos kutatások nagy része nem talált szignifikáns összefüggést a személyiség és a vércsoport között, csupán néhány ellentmondásos kiugrással. Bár a gondolat kellemes szórakozás lehet.
(Forrás: BigThink)
