Isaac Newton 1687-ben egy pergamenre jegyezte fel mozgástörvényeit – latinul. A fizika tudományának egyik legfontosabb tanításait természetesen azóta már lefordították, egy nyelv és matematikafilozófus szerint azonban lehet, hogy eddig rosszul értelmeztük az 3 tézisből álló törvény egyikét, írja a Science Alert.
Newton első tehetetlenségi törvénye szerint egy tárgy egyenes vonalban mozog tovább, vagy nyugalomban marad, hacsak nem lép közbe külső erő. Ez a leírás jól működik, amíg nem vesszük figyelembe, hogy a külső erők állandók. Daniel Hoek, a Virginia Tech filozófusa szerint ez a gyakori parafrázis egy olyan félreértelmezést tartalmazott, amely egészen 1999-ig nem tűnt fel senkinek.
Két tudós ekkor azonban rájött arra, hogy a törvény egyik szavát a fordítás során figyelemnek kívül hagyták; ez a szó a quatenus volt, ami magyarra fordítva az „amennyiben” (angolul „insofar”), nem pedig „hacsak” (angolul „unless”) megfelelője.
Ez is tetszeni fog! 12 ezer új lehetséges megoldást találtak a háromtest-problémára matematikusok
Newtonról készült szobor Granthamban, Lincolnshire-ben.
Fotó: Shutterstock
Hoek számára ebben rejlik a különbség. A filozófus úgy gondolja, az új olvasat nem azt írja le, hogy egy tárgy hogyan tartja meg a lendületét, ha nem hatnak rá erők; hanem azt, hogy Newton szerint egy test lendületében bekövetkező minden változás – minden rázkódás, dőlés, kitérés és sprint – külső erőknek köszönhető.
Az elfelejtett szót (insofar) visszatették a helyére, így a fizika fontos alapelve visszakerült eredeti formájába. Ez a mindent eldöntő helyesbítés azonban soha nem vált ismertté.
Legtöbben egyetértenek abban, hogy ez mindössze szemantikai probléma, mégHoek is elismeri, hogy az újraértelmezés nem változtatta meg és nem is fogja megváltoztatni a fizikát. De Newton saját írásait alaposan megvizsgálva világossá válik, hogy az úttörő matematikus mit gondolt akkoriban. Newton valójában három konkrét példát adott az első mozgástörvényének illusztrálására:
