Miattunk és az időjárás miatt halhattak ki a „hobbitok”
Egy új kutatás szerint egyszerre több, egymást erősítő tényező vezethetett a sokszor csak hobbitként emlegetett Homo floresiensis kihalásához mintegy 50 ezer évvel ezelőtt. A mindössze egyméteres ősi emberfaj maradványait 2004-ben fedezték fel az indonéziai Flores szigetén, ám eddig rejtély volt, hogyan tűnt el a Föld színéről.
A kutatók a Communications Earth & Environment folyóiratban közölt tanulmányban arra jutottak, hogy a szigeten 76–50 ezer évvel ezelőtt drasztikusan csökkent az éves csapadékmennyiség – a korábbi kb. 1560 milliméterről mintegy 990 milliméterre. Ennek következményei gyorsan végigsöpörtek a korabeli ökoszisztémán: a Stegodon – egy azóta kihalt törpeelefánt-féle, amely a hobbitok fő zsákmánya volt – populációja a szárazsággal párhuzamosan visszaesett, majd végleg eltűnt.
A tudóscsapat a sziget egyik cseppkőbarlangjában talált sztalagmit kémiai összetételét vizsgálta. A kalciumhoz viszonyított, megemelkedett magnéziumszint és a lassabb növekedés egyértelmű jele a vízhiánynak. A Stegodon fogainak elemzése ugyanezt a mintázatot erősítette meg: a populáció már jóval a kihalás előtt hanyatlani kezdett.
A kutatók szerint az elefántok a csökkenő vízhozamú folyóktól a tengerpart felé vándorolhattak, és a „hobbitok” valószínűleg követték őket. Csakhogy ekkoriban jelent meg a térségben a modern ember (Homo sapiens), a partvidéken így könnyen kialakulhatott versengés az élelemért és a vízért, ami súlyosan érinthette a már amúgy is sérülékeny hobbit-populációt.
A kutatástól függetlenül nyilatkozó szakértők szerint a tanulmány meggyőzően mutat rá, mennyire kiszolgáltatottak lehettek a ősi emberfaj tagjai egy ilyen kicsi szigeten: amikor az élőhelyek zsugorodnak, nincs hová menekülni, és a túlélésért folyó verseny gyorsan végzetes fordulatot vehet.
Olvasd el ezt is!