Neil Armstrongról, vagy épp Buzz Aldrinról szinte mindenki hallott, azonban van egy ember, akinek majdnem akkora szerepe volt az Apollo-11 sikerében, mint az előbbi asztronautáknak.
A történet főszereplője, Jack Garman 1969-ben a texasi Houstonban található Johnson Űrközpontban dolgozott számítástechnikai mérnökként. Többekkel együtt az ő feladatkörébe tartozott az is, hogy az úgynevezett Apollo Guidance Computer (AGC) megfelelő módon működjön a leszállásnál – írja a IFL Science.
A felszínre ereszkedés közben az AGC-n felvillant egy hibakód, amelyet 1202-es riasztásnak hívtak. Egy pár másodpercig senki nem tudta, hogy pontosan mi a teendő, a Holdra szállás esetében azonban minden pillanat kulcsfontosságú volt.
Ez is érdekelhet: A volt orosz űrvezető szerint a holdra szállás kamu volt
Amikor mindenki idegesen a fejét vakargatta, Garman nyugodt maradt. Korábban ugyanis egy szimulált leszállás során a 1202-es riasztás miatt meg kellett szakítani a próbaküldetést.
Garnan főnöke pedig utasította a szakembert, hogy tanulmányozzon át minden lehetséges programriasztást, ami előfordulhat. A férfi pedig így is tett.
Az asztronautáktól jövő riasztástól a megoldásig mindössze 20 másodperc telt el, ez azonban ilyen körülmények között kifejezetten sok időnek számít.
Az Aldrintől származó hívás után, Garman főnöke, Steve Bales azonnal konzultált a csapatával. Jack Garman azonban a múltbéli tapasztalatai miatt szinte tudta, hogy a 1202 nem jelent komolyabb problémát, és rávágta, hogy mehet tovább az akció, azaz „Go!”.
Az űrhajósoknak azonnal továbbították az egyszavas üzenetet, Garmain pedig nem tévedett, és a leszállás – jelentős részben a mérnök felkészültségének, és hidegvérének köszönhetően – sikeresen alakult.
