Egy 2009-ben publikált tanulmányban egy 88 éves férfi esetét ismertették, akit súlyos depresszióval szállítottak kórházba. A beteg azt állította, hogy nemrég meghalt, és azért szomorú, mert az ismerősei még mindig nem temették el. Ugyanebben a kutatásban egy 46 éves nő története is szerepelt, aki úgy vélte, hogy az agya és a belei is eltűntek, teste pedig áttetszővé vált. A fürdést is megtagadta, mert attól tartott, hogy a vízben teljesen feloldódik.
A Cotard-szindróma önálló betegségként nem szerepel a mentális zavarokat osztályozó DSM-5 diagnosztikai kézikönyvben. A szakemberek jellemzően súlyos depresszióval vagy pszichózissal összefüggésben találkoznak vele. Kialakulásának pontos oka egyelőre ismeretlen, de a kutatók szerint az agy arcfelismerésért és érzelmi reakciókért felelős területeinek működési zavara is szerepet játszhat benne.
Normális esetben, amikor a tükörbe nézünk, az agyunk összekapcsolja a látott arcot a hozzá tartozó emlékekkel és érzelmekkel. A Cotard-szindróma egyik lehetséges magyarázata szerint ez a kapcsolat sérülhet, így az érintett ugyan felismeri saját arcát, mégsem kötődik hozzá érzelmileg. Az ebből fakadó idegenségérzetet pedig úgy értelmezheti, hogy valójában már nem él.
A jelenség gyakoriságát nehéz meghatározni. Egy mexikói pszichiátriai kutatásban a kórházba felvett betegek mindössze 0,62 százalékánál figyeltek meg Cotard-tüneteket, míg egy hongkongi vizsgálatban a súlyos depresszióval élő idősek 3,2 százalékánál azonosították a szindrómát.
A szindróma ritkasága miatt egyelőre kevés kutatás vizsgálta a leghatékonyabb kezelési módszereket. Az orvosok általában a háttérben álló pszichiátriai betegséget kezelik gyógyszerekkel, de bizonyos esetekben elektrokonvulzív terápiát (ECT) is alkalmaznak. A kezelések eredményessége azonban változó, és további vizsgálatokra van szükség a jelenség pontosabb megértéséhez.
Olvasd el ezt is!